Ellentmondások a
Bibliában
„Mert
ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda
készül a harczra? Azonképen ti is, ha érthető
nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit
szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.” (1Kor.
14,8―9)
„Az Istennek teljes beszéde
igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.”
(Péld. 30,5)
Szabad-e ölni?
„És monda néki
az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint,
hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé
az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.”
(1Móz. 4.15)
„Meghallá pedig Rúben és
megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük
őt agyon.” (1Móz. 37.21)
„Ne ölj.” (2Móz. 20,13,
5Móz. 5.17, Máté 5.21, Mát. 19.18, Márk.
10.19, Luk. 18.20, Róm. 13.9, Jak. 2.11)
„Válaszszatok ki magatoknak városokat,
a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon
a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.”
(4Móz. 35.11)
„Ha pedig hirtelenségből,
ellenségeskedés nélkül taszítja meg
őt; vagy nem szántszándékból hajít
reá akármiféle eszközt;
Vagy akármiféle
követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem
látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége,
sem nem kereste annak vesztét:
Akkor ítéljen
a gyülekezet az agyonütő között és a
vérbosszuló rokon között e törvények
szerint.
És mentse ki a
gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak
kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az
ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és
lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a
szent olajjal.” (4Móz. 35.22―25)
„Különben a vérbosszuló
rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában,
és eléri, ha az út hosszú leend, és
agyon üti őt, holott nem méltó a halálra,
mivel azelőtt nem gyűlölte azt.” (5Móz. 19.6)
„Majd szóla az Úr Józsuénak,
mondván:
Szólj az Izráel
fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak menekülésre
való városokat, a melyekről szóltam néktek
Mózes által,
Hogy oda szaladjon a
gyilkos, a ki megöl valakit tévedésből, nem
szándékosan, és legyenek azok menedékül
nékik a vérbosszúló elől.
A ki pedig beszalad
valamelyikbe e városok közül, álljon az a
város kapujába, és beszélje el az ő
dolgait a város véneinek hallatára, és
vegyék be őt magok közé a városba, és
adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék.
Hogyha pedig kergeti azt a
vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak
kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő
felebarátját, és nem gyűlölte ő azt
annakelőtte.
És lakozzék
abban a városban mindaddig, a míg ítéletre
állhat a gyülekezet elé, a míg meghal a
főpap, a ki abban az időben lesz, azután térjen vissza
a gyilkos, és menjen haza az ő városába és
az ő házába, abba a városba, a melyből elfutott
vala.” (Józs. 20.1―20.6)
„Saul azonban azt mondá: Senkit se
öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az
Úr Izráelnek.” (1Sám. 11.13)
„De tíz ember találtaték
ő közöttük, a kik ezt mondák Ismáelnek:
Ne ölj meg minket, mert kincsünk van nékünk a
mezőn, búza és árpa, olaj és méz
és megtartóztatá magát, és nem ölé
meg őket az ő atyjokfiaival.” (Jer. 41.8)
„Hallottátok, hogy megmondatott a
régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó
az ítéletre.” (Mát. 5.21)
„Monda néki: Melyeket? Jézus
pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál;
ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;” (Mát.
19.18)
„A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál;
ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy,
kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és
anyádat.” (Márk. 10.19, Luk. 18.20)
„Mert ez: Ne paráználkodjál,
ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj,
ne kívánj, és ha valamely más parancsolat
van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed
felebarátodat mint temagadat.” (Róm. 13.9)
„Mert a ki ezt
mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne
ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz,
törvényszegővé lettél.” (Jak. 2.11)
„És adaték azoknak, hogy meg ne
öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt
hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a
skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.”
(Jel. 9.5)
Ezzel szemben:
„Most hát
jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik
kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg,”
(1Móz. 37.20)
„A
ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.”
(2Móz. 21.12)
„De
ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy
helyet rendelek néked, a hova meneküljön.”
(2Móz. 21.13)
„Ha
pedig valaki szándékosan tör felebarátja
ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól
is elvidd azt a halálra.” (2Móz. 21.14)
„A
ki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal
lakoljon.” (2Móz. 21.15)
„A
ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják,
halállal lakoljon.” (2Móz. 21.16)
„A
ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal
lakoljon.” (2Móz. 21.17)
„De
ha veszedelem történik: akkor életért
életet adj.” (2Móz. 21.23)
„Szemet
szemért, fogat fogért, kezet kézért,
lábat lábért;” (2Móz. 21.24)
„De ha az ökör azelőtt is öklelős
volt, és annak urát megintették, és még
sem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg:
az ökör köveztessék meg, és az ura is
halállal lakoljon.” (2Móz. 21.29)
„A ki isteneknek áldozik, nem csupán
az Úrnak, megölettessék.” (2 Móz.
22.20)
„Hat napon munkálkodjanak, a hetedik
nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap:
valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.”
(2 Móz. 31.15)
„És szóla nékik: Ezt
mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön
mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és
vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig,
és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját
és rokonságát.” (2 Móz. 32.27)
„Valaki megeszik valami féle vért,
az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül.”
(3Móz. 7.27)
„Ha valaki Izráel házából
ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl
le a táborban, vagy a ki öl a táboron kivül,
És nem viszi azt a
gyülekezet sátorának nyílásához,
hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak
hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék
az annak az embernek; vért ontott, töröltessék
ki azért az ilyen ember az ő népe közűl:
Azért hogy vigyék
el Izráel fiai az ő véres áldozataikat, a
melyeket áldoznak vala a mezőn, vigyék el azokat az
Úrnak, a gyülekezet sátorának nyílásához,
a paphoz, és áldozzák meg azokat hálaáldozatul
az Úrnak.” (3Móz. 17.3―4)
„És ha valaki Izráel házából,
vagy a köztök tartózkodó jövevények
közül valamiféle vért megeszik: kiontom
haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kiirtom azt
az ő népei közül.” (3Móz. 17.10)
„Vidd ki az átkozódót a
táboron kivül, és mindazok, a kik hallották,
tegyék kezeiket annak fejére és kövezze
agyon azt az egész gyülekezet.” (3Móz.
24.14)
„És a ki szidalmazza az Úrnak
nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az
egész gyülekezet; akár jövevény, akár
benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét,
halállal lakoljon.
Ha valaki agyon üt
valamely embert, halállal lakoljon.” (3Móz.
24.16―17)
„A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt,
de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.” (3Móz.
24.21)
„És monda az Úr Mózesnek:
Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az
egész gyülekezet a táboron kivül. (4Móz.
15.35)
„Monda azért Mózes Izráel
bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik
odaszegődtek Bál-Peórhoz.” (4Móz. 25.5)
„Most azért öljetek meg a kisdedek
közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki
férfit ismert azzal való hálás végett,
megöljetek.” (4Móz. 31.17)
„A vérbosszuló rokon ölje
meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
Hogyha gyűlölségből
taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy
hajít valamit reá, hogy meghal;
Vagy ellenségeskedésből
kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal
lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló
rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.”
(4Móz. 35.19―21)
„Ha pedig kimegy a
gyilkos az ő menedékvárosának határából,
a melybe szaladott vala;
És
találja őt a vérbosszuló rokon az ő
menedékvárosának határán kivül,
és megöli az a vérbosszuló rokon a
gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta;” (4Móz.
35.26―27)
„Ha valaki megöl
valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a
gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki
ellen, hogy meghaljon.” (4Móz. 35.30)
„Az a jövendőmondó
pedig vagy álomlátó ölettessék meg;
mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti
Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből,
és megszabadított téged a szolgaságnak
házából; hogy elfordítson téged
arról az útról, a melyet parancsolt néked
az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki
azért a gonoszt magad közül.
Ha
testvéred, a te anyádnak fia,
vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő
feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat,
mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen
isteneket, a kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid.
Ama
népek istenei közül, a kik körültetek
vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek
egyik végétől a másik végéig:
Ne
engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz
reá szánalommal, ne kíméld és ne
rejtegesd őt;
Hanem
megölvén megöljed őt; a te kezed legyen először
rajta az ő megölésére,
azután pedig az egész népnek keze.” (5Móz.
13.5―13.9)
„Akkor vidd ki azt
a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot
mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az
asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak.
Két
tanú vagy három tanú szavára halállal
lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára
meg ne haljon.
A tanúk
keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és
azután mind az egész nép keze. Így
tisztítsd ki magad közül a gonoszt. (5Móz.
17.5―17.7)
„Ha pedig
elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem
hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az
Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az
ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.”
(5Móz. 17.12)
„Mindenki, a ki
ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te
beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki,
megölettessék. Csak bátor légy és
erős!” (Józs. 1.18)
„Joás pedig
monda mindazoknak, a kik körülötte állának:
Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é
őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg
reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára
lerontatott!” (Bír. 6.31)
„És elfogák
Midiánnak két fejedelmét, Orebet és
Zéebet, és megölék Orebet az Oreb
kőszikláján, és Zéebet megölék
a Zéeb pajtájában, és űzték a
Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét
pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.”
(Bír. 7.25)
„Azután
Pénuel tornyát rontá le, és a város
férfiait ölte meg. (Bír. 8.17)”
„És monda
Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és
te ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan
az ő ereje. És felkele Gedeon, és megölé
Zébát és Sálmunáht, és
elvevé az ő tevéiknek nyakán levő ékességeket.”
(Bír. 8.21)
„Akkor azt mondák
néki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott,
mert nem tudta úgy kimondani, akkor megfogták őt és
megölték a Jordán réveinél, és
elesett ott abban az időben az Efraimbeliek közül
negyvenkétezer.” (Bír. 12.6)
„És ezt
kell cselekednetek, hogy minden férfiút és
minden asszonyt, a ki már férfiúval hált,
öljetek meg.” (Bír. 21.11)
„És a nép
szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással (az eredeti
szöveg szerint: mészárlással) sújtotta
vala a népet.” (1Sám. 6.19)
„Így szól
a Seregek Ura (az Úr): ... Most azért menj el és
verd meg Amáleket, és pusztítsátok el
mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg
mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a
csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét,
mind a szamarat. ... Saul pedig megveré Amáleket ... a
népet pedig mind kardélre hányatá.”
(1Sám. 15.2―15.8)
„És szóla
Saul fiának, Jonathánnak, és a többi
szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot;”
(1Sám. 19.1)
„Cselekedjél
azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr
előtt szövetséget kötöttél én
velem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van
bennem, ölj meg te; miért vinnél atyádhoz
engemet?” (1Sám. 20.8)
„Mert mindaddig,
míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz
fenn sem te, sem a te királyságod; most azért
küldj érette, és hozasd ide őt hozzám, mert
ő a halál fia.” (1Sám. 20.31)
„Ímé a
mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged
kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy
öljelek meg téged” (1Sám. 24.11)
„És te megmondottad nékem a mai
napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr
kezedbe adott engem, és te még sem öltél
meg engem.” (1Sám. 24.19)
„Akkor monda nékem: Kérlek állj
mellém és ölj meg engem, mert dermedtség
fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
Annakokáért én
mellé állván, megölém őtet, mert
tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és
elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és
az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé
ide hoztam az én uramnak. ” (2Sám. 1.9―10)
„Írá pedig a levélben,
mondván: Állassátok Uriást legelől, a hol
a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok
el, hogy megölettessék és meghaljon.” (2Sám.
11.15)
„És vegyétek körül a
királyt, mindenki kezében fegyverével, és
a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a
király körül legyetek kijövetelekor és
bemenetelekor.” (2Kir. 11.8)
„De parancsola Jójada pap a csapatok
vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nékik:
Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki
őt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt
mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.”
(2Kir. 11.15)
„És ha valaki nem keresné az
Urat, az Izráel Istenét, megölettessék
kicsinytől fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony.”
(2Krón. 15.13)
„És kiküldé Jójada
pap a századosokat, a sereg előljáróit, mondván
nékik: Vezessétek ki a rendek között; és
ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg.
Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg őt az Úr
házában.” (2Krón. 23.14)
„De azoknak fiait nem öleté meg,
hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a
Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr
parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák
a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az
atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért
ölettessék meg.” (2Krón. 25.4)
„A király minden szolgája és
a király tartományainak népe tudja, hogy minden
férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz
a belső udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy
megölettessék,” (Eszt. 4.11)
„Áldott legyen, a ki megragadja és
sziklához paskolja kisdedeidet!” (Zsolt. 137,9)
„Valaki ott találtatik, átveretik,
és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
Kisdedeiket szemök
előtt zúzzák szét, házaikat
elzsákmányolják, és feleségeiket
megszeplősítik.
Ímé, én
feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik
ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;
Kézíveik
szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek
a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz
szemök” (Ésa. 13.15―18)
„Mert négyfélével támadok
reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon,
kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és
a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.”
(Jer. 15.3)
„Lásd meg Uram és tekintsd meg,
kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é
az asszonyok az ő méhöknek gyümölcsét,
dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é
az Úrnak szent helyén pap és próféta?
Az utczákon a földön
fekszik gyermek és vén; szűzeim és ifjaim
fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod
napján, mészároltál, nem kiméltél.”
(Siral. 2.20―21)
„Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és
asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a
férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek,
és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék
azért a vén férfiakon, a kik a ház előtt
valának.” (Ezék. 9.6)
„És megszentségtelenítetek
engem népem előtt néhány marok árpáért
és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek,
melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen
megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván
népemnek, a mely hazugságra hallgat.” (Ezék.
13.19)
„És kövezze meg őket a gyülekezet,
és vagdalják össze őket fegyvereikkel; fiaikat és
leányaikat öljék meg, és házaikat
tűzzel égessék meg.” (Ezék. 23.47)
„És a parancsolat kiméne, hogy
öljék meg a bölcseket; és keresik vala
Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek.”
(Dán. 2.13)
„Meglakol Samaria, mert daczolt az ő
Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik
földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté
vágatnak.” (Hós. 14,1)
„És a főpapok és az írástudók
keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert
féltek a néptől.” (Luk. 22.2)
„És bár
semmi halálra való okot nem találtak, kérék
Pilátustól, hogy ölettessék meg.”
(Csel. 13.28)
„Akkor adatának
azoknak egyenként fehér ruhák; és
mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig
nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak,
mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök,
a mint ők is megölettek.” (Jel. 6.11)
Szabad-e hazudni?
„Nehezíttessék
meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk
és ne hajtsanak hazug szóra.” (2Móz. 5.9)
„Ne tégy a
te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”
(2Móz. 20.16)
„Hazug
hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú
ne légy.” (2 Móz. 23.1)
„A
hazug beszédtől távol tartsd magad, és az
ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok
igazat a gonosznak.” (2 Móz. 23.7)
„Ne
orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő
felebarátját.” (3 Móz. 19.11)
És
a bírák vizsgálják meg jól a
dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki
hazugságot szólott az ő atyjafia ellen:
Úgy
cselekedjetek azzal, a mint ő szándékozott cselekedni
az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled
a gonoszt;” (5Móz. 19.18―19)
„Gyűlölöm
a hazug hiúságok híveit, és az Úrban
bízom én.” (Zsolt. 31.7)
„A hazug ajkak
némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz
ellen, kevélységgel és megvetéssel.”
(Zsolt. 31.19)
„Tartóztasd
meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd
beszédtől.” (Zsolt. 34.14)
„A csalárd
szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.”
(Zsolt. 101.4)
„Mentsd meg, Uram,
lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Mit
adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd
nyelv?!” (Zsolt. 120.2―3
„Útálatosok
az Úrnál a csalárd beszédek” (Péld.
12.21)
„Nem illik a
bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé
a tisztességesnek a hazug beszéd.” (Péld.
17.7)
„A mit leginkább
kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és
jobb a szegény a hazug férfiúnál.”
(Péld. 19.22)
„A hazug bizonyság
elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké
szól.” (Péld. 21.28)
„Ne tégy az
ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és
hazug ne légy.” (Péld. 30.6)
„Ímé,
én a prófétákra támadok, a kik
hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az
Úr, és beszélik azokat, és megcsalják
az én népemet az ő hazugságaikkal és
hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem
őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni
sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.”
(Jer. 23.32)
„Ti az ördög
atyától valók vagytok, és a ti atyátok
kívánságait akarjátok teljesíteni.
Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott
meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor
hazugságot szól, a sajátjából
szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Ján.
8.44)
„Ne hazudjatok
egymás ellen,…” (Kol. 3.9)
„Hazug
beszédűeknek képmutatása által, kik meg
vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.”
(1Tim. 4.2)
„…és
ne hazudjatok az igazság ellen.” (Jak. 3.14)
ezzel szemben:
„Jerikó
királya erre üzent Ráchábnak: »Add ki
azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba
betértek, mert azért jöttek, hogy az egész
országot kikémleljék.«
De az
asszony fogta és elrejtette a két embert. Így
válaszolt: »Valóban, ezek az emberek betértek
hozzám, de nem tudtam, honnan valók.«”
(Józs 2.3―4)
„Ímé
az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te
prófétáidnak szájába; és az
Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.” (1Kir.
22.23, 2Krón. 18.22)
„Ha
valamely szélházi és csalárd így
hazudoznék: Prédikálok néked borról
és részegítő italról, az volna e népnek
prófétája.” (Mik. 2.11)
„És azért
bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét,
hogy higyjenek a hazugságnak” (2Thess. 2.11)
Szabad-e lopni?
„Ne lopj.”
(2Móz. 20.15, 5Móz. 5.19, Mát. 19.18, Márk.
10.19, Luk. 18.20, Róm. 2.21)
„Mivelhogy azért bűnössé
lett és vétkezett, térítse vissza az
elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a
reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az
elveszettet, a mit megtalált;” (3Móz. 6.4)
„A te felebarátodat ne zsarold, se ki
ne rabold.” (3Móz. 19.13)
„Ne rabold ki a szegényt, mert szegény
ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;” (Péld.
22.22)
ezzel szemben:
Kérjen azért
minden asszony az ő szomszédasszonyától és
háza lakó asszonyától ezüst
edényeket és arany edényeket és ruhákat;
és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra,
s így foszszátok ki Égyiptomot.” (2Móz.
3.22, 2Móz. 11.2)
„Az Úr pedig kedvessé tette vala
a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre
hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.”
(2Móz. 12.36)
„Ő megállván, vágta a
Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és
a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze
az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő
utána, de csak a fosztogatásra.” (2Sám.
23.10)
„Raboljatok ezüstöt, raboljatok
aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága
edényben.” (Náh. 2.9)
„És monda nékik: Menjetek ebbe a
faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy
megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét;
oldjátok el és hozzátok ide nékem.”
(Mát. 21.2, Márk. 11.2, Luk. 19.30, Ján 12.14)
Hány Isten van?
„Kezdetben
teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és
puszta vala, és setétség vala a mélység
színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek
felett.” (1Móz. 1.1―1.2, 1Móz. 2.4―2.5,
Zsolt. 33.6, Zsolt. 89.12, Zsolt. 136.5, Csel. 14.15, Csel. 17,24,
Zsid. 11.3, Jób 33.4)
„az Úr, a mi Istenünk, egy úr!”
(5Móz. 6.4)
„És az ő isteneiket a tűzbe hányták;
de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai,
fa és kő, azért vesztették el őket.”
(2Kir. 19.18)
„Kezdetben vala az Íge,
és az Íge vala az Istennél, és Isten vala
az Íge.
Ez kezdetben az Istennél
vala.
„És most azt gondoljátok, hogy
ti ellene állhattok az Úr királyságának,
a mely a Dávid fiainak kezében van, mivel sokan
vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, a melyeket
Jeroboám öntetett néktek istenek gyanánt.”
(2Krón. 13.8)
„Avagy
nem ti űztétek-é el az Úrnak papjait, az Áron
fiait és a Lévitákat? És nem ti
szerzettetek-é magatoknak papokat, mint egyéb
országoknak nemzetségei, akárkit, a ki az ő
szolgálatjának felszentelésére egy
gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és
lett a bálványok papja, a melyek nem istenek.”
(2Krón. 13.9)
„A Sionról, a melynek szépsége
tökéletes, fényeskedik Isten.” (Zsolt. 50.2)
„Eljön
a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van
előtte, s körülte erős forgószél.”
(Zsolt. 50.3)
„Hallgass én népem, hadd
szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot
rólad; Isten vagyok én, a te Istened.” (Zsolt.
50.7)
„És
isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi
kéznek csinálmánya, fa és kő; így
veszthették el azokat.” (Ésa. 37.19)
„Oh,
miért bocsátanék meg néked? Fiaid
elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek;
noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak
és tolongtak a parázna házába.”
(Jer. 5.7)
„Ő teremtette a földet az ő erejével,
ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és
ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.”
(Jer. 10.12)
„Csinálhat-é
az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!”
(Jer. 16.20)
„Kezdetben vala az Íge, és az
Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
Ez kezdetben az Istennél
vala.
Minden ő általa lett
és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.”
(Ján. 1.1―1.3)
„Látjátok
pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak
Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának
sok népét eláltatván, elfordította,
mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel
csináltatnak.” (Csel. 19.26)
„és hogy Isten sincs senki más,
hanem csak egy.” (1Kor. 8.4)
„Ámde akkor, mikor még nem
ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik
természet szerint nem istenek;” (Gal. 4.8)
„Én vagyok az Alfa és az Omega,
kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és
a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.”
(Jel. 1.8, Jel. 1.11, Jel. 21.6, Jel. 22.13,)
ezzel szemben:
„És monda
Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre”
(1Móz. 1.26, 1 Móz. 5.1)
„És monda az Úr Isten: ímé
az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy,
jót és gonoszt tudván.” (1Móz.
3.22)
„Kicsoda
az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te,
szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő
és csudatévő?” (2Móz. 15.11)
„Mindazt, a mit néktek mondtam,
megtartsátok, és idegen istenek nevét ne
emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.”
(2Móz. 23.13)
„Mert nem szabad imádnod más
istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn
szerető Isten ő.” (2Móz. 34.14)
„Ne
járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek
istenei közül, a kik körültetek vannak;”
(5Móz. 6.14)
„Ha
pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te
Istenedről, és idegen istenek után jársz, és
azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak;
bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy
végképen elvesztek.” (5Móz. 8.19)
„Az
átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti
Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról,
a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen
istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.”
(5Móz. 11.28)
„Ha
testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy
leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy
lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza
menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem
ismertetek sem te, sem atyáid.” (5Móz. 13.6)
„De az a próféta, a ki olyat mer
szólani az én nevemben, a mit én nem
parancsoltam néki szólani, és a ki idegen
istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.”
(5Móz. 18.20)
„És
ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket
én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván
idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.”
(5Móz. 28.14)
„És monda az Úr Mózesnek:
Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a
nép felkél, és idegen istenek után jár
és paráználkodik azon a földön, a
melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy
engem, és felbontja az én szövetségemet, a
melyet én ő vele kötöttem.” (5Móz.
31.16)
„Idegen
istenekkel ingerelték, útálatosságokkal
bosszantották.” (5Móz. 32.16)
„Az
Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja,
és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből
és ha az Úr ellen való vétekből van ez:
ne tartson meg minket e napon!” (Józs. 22.22)
„És elhagyák az Urat, atyáik
Istenét, a ki kihozta őket Égyiptom földéből,
és más istenek után jártak, a pogány
népek istenei közül, a kik körülöttük
voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és
haragra ingerelték az Urat.” (Bír. 2.12)
„De mihelyt a bíró
meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint
atyáik; más istenek után jártak, azoknak
szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat,
föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas
magaviseletökkel.” (Bír. 2.19)
„És
mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták
az ő szívét az idegen istenek után, úgy
hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az
Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának,
Dávidnak szíve.” (1Kir. 11.4)
„És követet külde Jézabel
Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az
istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor
úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te
cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.” (1Kir.
19.2)
„Akkor hozzá külde Benhadád,
és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és
úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem
elég, hogy a velem való nép közül
mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson! (1Kir. 20.10)
„Kicsoda
a földön való minden istenek közül, a ki
megszabadíthatta volna az ő földjét az én
kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná
Jeruzsálemet az én kezemből?” (2Kir. 18.35)
„Mert nagy az Úr és igen
dícsérendő, és rettenetes minden istenek
felett;” (1Krón. 16.25)
„Elrontá az idegen istenek oltárait
és a magaslatokat; a bálványokat eltöreté,
és az Aserákat kivágatá;” (2Krón.
14.3)
„Isten
áll az Istennek gyülekezetében, ítél
az istenek között.” (Zsolt. 82.1)
„Nincsen
Uram hozzád hasonló az istenek között, és
nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!” (Zsolt.
86.8)
„Mert
a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az
Úr, az istenek fiai között?” (Zsolt. 89.7)
„Megszégyenülnek mind a faragott
képek szolgái, a kik bálványokkal
dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.” (Zsolt. 97.7)
„Magasztaljátok
az istenek Istenét; mert örökkévaló az
ő kegyelme.” (Zsolt. 136.2)
„Magasztallak
téged teljes szívemből; énekkel áldlak az
istenek előtt.” (Zsolt. 138.1)
„Ha
jövevényt, árvát és özvegyet
meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért
ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok
a magatok veszedelmére:” (Jer. 7.6)
„Nemde
loptok, öltök és paráználkodtok,
hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és
idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:”
(Jer. 7.9)
„A
gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak,
az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot
süssenek az Ég Királynőjének; az idegen
isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én
bosszantásomra.” (Jer 7.18)
„(Mondjátok
meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és
földet nem alkották, el fognak veszni e földről és
az ég alól!)” (Jer. 10.11)
„Visszatértek
az ő atyáiknak elébbi bűneire, a kik nem akarták
hallani az én igéimet, és ők magok is idegen
istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak.
Izráel háza és Júda háza megszegte
az én szövetségemet, a melyet az ő atyáikkal
kötöttem.” (Jer. 11.10)
„Ez
a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én
beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában
jár, és jár idegen istenek után, hogy
azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná
lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen
hasznavehetetlen.” (Jer. 13.10)
„Akkor
ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti
atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek
után jártak, és azoknak szolgáltak és
azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én
törvényemet meg nem tartották.” (Jer. 16.11)
„És
ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak,
az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt
borultak le és azoknak szolgáltak.” (Jer. 22.9)
„És
ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok
nékik és imádjátok őket, és ne
ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy
veszedelmet ne hozzak rátok.” (Jer. 25.6)
„És
elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a
prófétákat, és pedig jó reggel
küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen
meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok
meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne
járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és
lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti
atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá,
és nem hallgattatok reám.” (Jer. 35.15)
„Felele,
és monda: Ímé, négy férfiút
látok szabadon járni a tűz közepében, és
semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek
ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.”
(Dán. 3.25)
„Van
egy férfiú a te országodban, a kiben a szent
isteneknek lelke van, és a te atyád idejében
értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez
hasonló bölcseség találtaték benne,
és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az
írástudók, varázslók, Káldeusok
és jövendölők fejévé tőn; igen, a te
atyád, a király;” (Dán. 5.11)
„És a király a maga tetszése
szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja
magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen
is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem
betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is
hajtatik.” (Dán. 11.36)
„És az erődített városokban
így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol,
annak dicsőségét megsokasítja és sokak
felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom
gyanánt.” (Dán. 11.39)
„Térj vissza hát Izráel
az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod
miatt!” (Hós. 14.2)
„Felele
nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti
törvényetekben: Én mondám: Istenek
vagytok?” (Ján. 10.34)
„A
sokaság pedig mikor látta, a mit Pál
cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván:
Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!”
(Csel. 14.11)
„Mert
ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben,
akár a földön, a minthogy van sok isten és
sok úr;” (1Kor. 8.5)
„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot
tesznek a mennyben, az Atya, az íge és a Szent Lélek:
és ez a három egy.” (1Ján. 5.7)
Csinálhatunk-e magunknak faragott képeket?
„Ne csinálj
magadnak faragott képet, és semmi hasonlót
azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön,
vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Móz.
20.4, 3Móz. 5.8, Zsolt. 97.7, Ésa. 40.18, Ésa.
40.25)
„Ha pedig kövekből csinálsz nékem
oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a
mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.”
(2Móz. 20.25, 5 Móz. 27.5, Józs. 8.30―8.31)
„Ne csináljatok magatoknak bálványokat,
se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se
kőszobrokat ne állítsatok” (3Móz. 26.1)
„Átkozott az ember, a ki faragott és
öntött képet csinál” (5Móz.
27.15)
ezzel szemben:
(Az Úr mondja)
„Csinálj két Kérubot is aranyból,
vert aranyból csináld azokat a fedélnek két
végére.” (2Móz. 25.18)
„Ott jelenek meg
néked, és szólok hozzád a fedél
tetejéről, a két Kérub közül, melyek a
bizonyság ládája felett vannak, mindazokról,
a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.”
(2Móz. 25.22, 4Móz. 7.89)
„És formála két réz
oszlopot ... két gömböt érczből öntve
... és csinála egy öntött tengert ...
tizenkét ökrön állott (s így tovább)”
(1Kir. 7.15―16.23―25)
Meg kell-e tartani a szombatot?
2Móz. 20,8
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy
megszenteljed azt.”
2Móz. 31,15 „... valaki szombatnapon
munkálkodik, megölettessék.”
4 Móz. 15,32.36 „Mikor pedig Izráel
fiai a pusztában valának, találának egy
férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. ... Kivivé
azért őt az egész gyülekezet a táboron
kívül, és agyon kövezék őt, és
meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
ezzel szemben:
Ésa. 1,13 „...
újhold, szombat s ünnepre- felhívás; bűnt
és ünneplést el nem szenvedhetek.”
Ján. 5,16 „És emiatt üldözőbe
vevék a zsidók Jézust, és meg akarák
őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.”
Kol. 2,16 „Senki azért
titeket meg ne ítéljen evésért, vagy
ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy
szombat dolgában”
Üdvözülünk-e a jó
cselekedetek által?
Eféz. 2,8―9
„Mert kegyelemből tartattatok meg ... Nem cselekedetekből”
Róm. 3,20.28 „Annakokáért
a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő
előtte”
Gal. 2,16 „Tudván azt, hogy az ember
nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által”
ezzel szemben:
Jak. 2,24 „Látjátok
tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem
csupán hitből”
Mát. 19,16―21 „És ímé
hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó
mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet
nyerjek? ő (Jézus) pedig monda néki: ... tartsd meg a
parancsolatokat ... Monda néki az ifjú: Mindezeket
megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás
van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes
akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a
szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben”
Lássák-e jó
cselekedeteinket?
Mát. 5,16 „Úgy
fényljék a ti világosságtok az emberek
előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”
1 Pét. 2,12 „Magatokat a pogányok
közt jól viselvén, ... a jó
cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék
Istent a meglátogatás napján.”
ezzel szemben:
Mát. 6,1—4
„Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne
osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket,
... Hogy a te alamizsnád titkon legyen”
Mát. 23,3.5 „az ő (a farizeusok)
cselekedeteik szerint ne cselekedjetek ... Minden ő dolgaikat pedig
csak azért cselekszik, hogy lássák őket az
emberek”
Tarthatunk-e rabszolgákat?
3Móz. 25,45―46
„Még a zsellérek gyermekei közül is, a
kik nálatok tartózkodnak, azokból is
vásárolhattok ... és legyenek a ti tulajdonotok
... örökké dolgoztathattok velük”
1Móz. 9,25 „Monda (Noé):
átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen
atyjafiai közt.”
2 Móz. 21,2.7 „Ha héber szolgát
vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a
hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen ... És ha valaki az ő
leányát szolgálóul adja, ne úgy
menjen el, mint a szolgák mennek.”
Jóel 3,8 „És adom a ti fiaitokat
és leányaitokat a Júda fiainak kezébe;
azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó
népnek; mert ezt végezte az Úr.”
Luk. 12,47―48 (Jézus mondja:) „És
a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem
végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal
büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre
méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik.”
(az eredeti szerint korbácsütésről van szó)
Kol. 3,22 „Ti szolgák, szót
fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak”
ezzel szemben:
Ésa. 58,6 „...
az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd
az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek”
Mát. 23,8 „Doktoroknak se hivassátok
magatokat, mert egy a Ti doktorotok, a Krisztus” (Az angol
változatban a „doktor” „Master”- ként
szerepel, aminek jelentése: cseléd gazdája)
Meggondolja-e magát Isten?
„Nem ember az Isten,
hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék.
Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é
valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4Móz.
23,19)
„Én, az Úr szólottam;
jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és
nem könyörülök” (Ezék. 24,14)
„a világosságok Atyjától
száll alá, a kinél nincs változás,
vagy változásnak árnyéka.” (Ezék.
24,14)
„Mert én, az Úr, meg nem
változom” (Mal. 3,6)
ezzel szemben:
2Móz. 32,14 „És
abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala
bocsátani az ő népére.”
1Móz. 6,6.7 „Megbáná
azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön,
... És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit
teremtettem, a földnek színéről; ... mert bánom
hogy azokat teremtettem.”
Jón. 3,10 „... és megbáná
az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja
rajtok, és nem hajtá végre.”
Lásd még 2 Kir. 20,1―7, 4 Móz.
16,20―35, 4 Móz. 16,44―50. Lásd még
1 Móz. 18,23―33: itt ábrahám ráveszi
Istent, hogy gondolja meg magát azt illetően, hogy legalább
hány igaz embert kell találni Sodoma városában
ahhoz, hogy a város elkerülje a pusztulást.
Ábrahám lealkudja ezt a számot ötvenről
tízre, de Isten csak játszott vele, hiszen mindentudó
lévén előre tudhatta, hogy amúgyis elpusztítja
majd a várost.
Kell-e bűnhődnünk szüleink bűneiért?
2Móz. 20,5 „...
mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető
Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét
a fiakban, harmad és negyedíziglen”
(Megismételve: 5Móz 5,9)
2Móz. 34,6-7 „Az Úr, az Úr,
irgalmas és kegyelmes Isten ... de nem hagyja a bűnöst
büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát
a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.”
1Kor. 15,22 „Mert a miképen ádámban
mindnyájan meghalnak...”
ezzel szemben:
Ezék. 18,20 „a
fiú ne viselje az apa vétkét”
5Móz. 24,16 „Meg ne ölettessenek
az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek
az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon
meg.”
Jó-e Isten, vagy gonosz?
5Móz. 32,4 „Hűséges
Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
Zsolt. 145,9 „Jó az Úr mindenki
iránt”
ezzel szemben:
„Lőn pedig éjfélkor,
hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet
Égyiptomnak földén, a Faraónak
elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi
székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak
elsőszülöttéig és a baromnak is minden első
fajzását.” (2Móz. 12.29)
Ésa. 45,7 „békességet
szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a
ki mindezt cselekszem!”
Sir. 3,38 „A Magasságosnak szájából
nem jő ki a gonosz és a jó.” (Az eredetiben itt
kérdőjel áll, költői kérdés.)
Jer. 18,11 „Ezt mondja az Úr: ímé,
én veszedelmet készítek ellenetek és
tervet tervezek ellenetek!”
Ezék. 20,25―26 „És én
is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket,
a melyek által ne éljenek. S megfertéztetém
őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át
minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy
megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
Megkísérti-e Isten az embert?
Jak. 1,13 „Senki se
mondja: ...Az Istentől kísértetem: mert az Isten
gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit
sem kísért.”
ezzel szemben:
1Móz. 22,1 „És
lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté
Ábrahámot”
Békeszerető-e Isten?
Róm. 15,33 „A
békességnek Istene”
Ésa. 2,4 „és csinálnak
fegyvereikből kapákat, és dárdáikból
metszőkéseket, és nép népre kardot nem
emel, és hadakozást többé nem tanul.”
ezzel szemben:
„Vitéz harczos
az Úr” (2Móz. 15,3)
(Az Úr mondja:)
„készüljetek harczra; indítsátok fel
a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan
a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok
szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat
dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!”
(Jóel 3,9―10)
Békeszerető
volt-e Jézus?
Ján. 14,27
„Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek”
Csel. 10,36 „Azt az igét, melyet
(Isten) elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén
békességet a Jézus Krisztus által”
Luk. 2,14 „... és e földön
békesség, és az emberekhez jó akarat!”
ezzel szemben:
Mát. 10,34 „Ne
gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet
bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy
békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert
azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak
az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a
meny és az ő napa közt; És hogy az embernek
ellensége legyen az ő házanépe.”
Luk. 22,36 „Monda azért nékik:
... és a kinek nincs, adja el felső ruháját és
vegyen szablyát.”
Megbízható volt-e Jézus?
Ján. 8,14 „Ha
magam teszek is bizonyságot magamról, az én
bizonyságtételem igaz”
ezzel szemben:
Ján. 5,31 „Ha
én teszek bizonyságot magamról, az én
bizonyságtételem nem igaz.”
Becsmérelhetjük-e az embereket?
Mát. 5,22 (Jézus
mondja:) „a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a
gyehenna tüzére.”
ezzel szemben:
Mát. 23,17 (Jézus
mondja:) „(Ti) Bolondok és vakok”
Zsolt. 14,1 „Azt mondja a balgatag az ő
szívében: Nincs Isten.”
Látta-e valaki Istent?
Ján. 1,18 „Az
Istent soha senki nem látta”
2Móz. 33,20 „Orczámat azonban,
mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem
ember, élvén.”
Ján. 6,46 „Nem hogy az Atyát
valaki látta, csak az, a ki Istentől van (Jézus), az
látta az Atyát”
1 Ján. 4,12 „Az Istent soha senki nem
látta”
ezzel szemben:
„Jákób pedig egyedűl marada és
tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig.
Aki mikor látá,
hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének
forgócsontját, és kiméne helyéből
Jákób csípőjének forgócsontja a
vele való tusakodás közben.
És monda: Bocsáss
el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób:
Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz
engemet.
És monda néki:
Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
Amaz pedig monda: Nem
Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem
Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és
emberekkel, és győztél.
És megkérdé
Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te
nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én
nevemet? És megáldá őt ott.
Nevezé azért
Jákób annak a helynek nevét Peniélnek:
mert látám az Istent színről színre, és
megszabadult az én lelkem.” (1Móz. 32,24―32,30)
„Az Úr pedig beszéle Mózessel
színről színre, a mint szokott ember szólani
barátjával” (2Móz. 33,11)
„Akkor leszálla az Úr felhőnek
oszlopában, és megálla a sátornak
nyílásánál; és szólítá
Áront és Miriámot, és kimenének
mindketten.
És monda: Halljátok
meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr
prófétája közöttetek, én
megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok
azzal.
Nem így az én
szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész
házamban hív.
Szemtől szembe szólok
ő vele, és nyilvánvaló látásban;
nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak
hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek
hát szólani az én szolgám ellen, Mózes
ellen?” (4Móz. 12.5―12.8)
„És lőn Mózesnek, az Úr
szolgájának halála után, szóla az
Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes
szolgájának, mondván:” (Józs. 1.1)
„A mely esztendőben meghala Uzziás
király, látám az Urat ülni magas és
felemeltetett székben, és palástja betölté
a templomot” (Ésa. 6,1)
„Az én fülemnek hallásával
hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.”
(Jób 42,5)
„Anyja méhében sarkon fogta
bátyját, és mikor erős volt, küzdött
az Istennel.” (Hós. 12.3)
Bűnösök vagyunk-e mindannyian?
Róm. 3,23 „Mert
mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek
az Isten dicsősége nélkül.”
Róm. 3,10 „A mint meg van írva,
hogy nincsen csak egy igaz is”
Zsolt. 14,3 „nincs, a ki jót
cselekedjék, nincsen csak egy sem”
ezzel szemben:
Jób 1,1 „Vala
úz földén egy ember a kinek Jób vala a
neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és
bűn-gyűlölő.”
1 Móz. 7,1 „Monda az Úr Noénak:
Menj be te, és egész házadnépe a bárkába;
mert téged láttalak igaznak előttem ebben a
nemzedékben.”
Luk. 1,6 „És mind a ketten igazak
valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden
parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül
jártak.”
Milyen idős volt trónra lépésekor
Akházia?
2 Kir. 8,26 „Huszonkét
esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett”
ezzel szemben:
2 Krón. 22,2 „Akházia
negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett”
Szabad-e esküt tenni?
„...Mostan azért
esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én
ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot
nem cselekszel ... és monda ábrahám: én
megesküszöm ... Azért nevezék azt a helyet
Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind
a ketten.” (1Móz. 21,22―24.31)
„Ha valamely férfi fogadást
fogad az úrnak, vagy esküt tesz, ... a mint az ő szájából
kijött, egészen úgy cselekedjék.”
(4Móz. 30,2)
„Mert az Isten, mikor ígéretet
tett ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett
nagyobbra, önmagára esküdött ... Mert az
emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden
versengésnek vége megerősítésül az
eskü; Miért is az Isten, kiválóbban
megakarván mutatni az ígéret örököseinek
az ő végzése változhatatlan voltát,
esküvéssel lépett közbe” (Zsid.
6,13―17. Lásd még 1Móz. 22,15―19;
1Móz. 31,53; Bir. 11,30―39.)
ezzel szemben:
„Én pedig azt
mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az
égre ... Se a földre ... Se a te fejedre ne esküdjél
... Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem
nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”
(Mát. 5,34―37)
„...ne esküdjetek, atyámfiai, se
az égre, se a földre, se más esküvéssel.
Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy
kárhoztatás alá ne essetek.” (Mát.
5,34―37.)
Mikor feszítették keresztre Jézust?
„Vala pedig három
óra, mikor megfeszíték őt.” (Márk
15,25)
ezzel szemben:
„Vala pedig a husvét
péntekje; és mintegy hat óra. És monda a
zsidóknak: ímhol a ti királyotok! Azok pedig
kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!”
(Ján. 19,14―15)
Engedelmeskedjünk-e a törvénynek?
„Engedelmeskedjetek
azért minden emberi rendelésnek az Úrért:
akár királynak, mint felebbvalónak; Akár
helytartóknak” (1Pét. 2,13)
„Adjátok meg azért a mi a
császáré a császárnak” (Mát.
22,21. Lásd még Róm. 13,1-7 és Tit. 3,1.)
ezzel szemben:
„Istennek kell inkább
engedni, hogynem az embereknek.” (Csel. 5,29)
Hány állat volt Noé
bárkáján?
„És minden
élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy
be a bárkába” (1Móz. 6,19)
„A tiszta barmok közül, és a
tisztátalan barmok közül, a madarak közül,
és minden földön csúszó-mászó
állat közül, Kettő-kettő méne be Noéhoz
a bárkába, hím és nőstény: a mint
Isten megparancsolta vala Noénak.” (1Móz. 7,8―9)
1 Móz. 7,15 „Kettő-kettő méne be
Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő
lélek vala.”
ezzel szemben:
1 Móz. 7,2―3
„Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be,
hímet és nőstényét; azokból a
barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt,
hímet és nőstényét. Az égi
madarakból is hetet-hetet”
Egyenlőnek teremtetett-e a férfi és
a nő?
1 Móz. 1,27 „Teremté
tehát az Isten az embert az ő képére, Isten
képére teremté őt: férfiúvá
és asszonynyá teremté őket.”
ezzel szemben:
1 Móz. 2,18.23 „És
monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül
lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá
illőt ... És monda az ember: Ez már csontomból
való csont, és testemből való test: ez
asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”
A fákat vagy az embert teremtették-e
előbb?
1Móz. 1,12―31
„Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó
fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát,
a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint.
... És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. ... És
monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre ... És
lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”
ezzel szemben:
1Móz. 2,5―9
„Még semmiféle mezei növény sem vala
a földön, s még semmiféle mezei fű sem
hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott
vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet
mívelje ... És formálta vala az Úr Isten
az embert a földnek porából ... És ültete
az Úr Isten egy kertet édenben, napkelet felől, és
abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És
nevele az úr Isten a földből mindenféle fát,
tekintetre kedvest és eledelre jót”
Volt-e Mikálnak gyermeke?
2 Sám. 6,23
„Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának
nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.”
ezzel szemben:
2 Sám. 21,8 „De
elvevé a király Aja leányának, Rispának
két fiát ... és a Saul leányának,
Mikálnak öt fiát”
Hány lova volt Salamonnak?
1 Kir. 4,26 „És
Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az
istállókban, és tizenkétezer lovagja.”
ezzel szemben:
2Krón. 9,25 „És
Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei
és tizenkétezer lovagjai valának” (Az
eredeti szövegben nem különíthető el a „ló”
és a „lóistálló".)
Hallottak-e hangot a Pállal utazó
emberek?
Csel. 9,7 „A vele
utazó férfiak pedig némán álltak,
hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.”
ezzel szemben:
Csel. 22,9 „A kik
pedig velem valának, a világosságot ugyan
látták, és megrémültek; de annak
szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.”
(Ezt az ellentmondást az eredeti görög szavak
lingvisztikai elemzésével sem lehet feloldani.)
Mindenható-e Isten?
Mikor
Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék
az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én
a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és
légy tökéletes. (1Móz. 17.11)
És
monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható
Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és
népek sokasága légyen te tőled; és
királyok származzanak a te ágyékodból.”
(1Móz. 35.11)
És
monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten
* megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán
földén, és megálda engem. (1Móz.
48.3
„Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem
meg mint mindenható Isten, de az én Jehova + nevemen
nem voltam előttük ismeretes.” (2Móz. 6.3)
Jer. 32,27 „Ímé,
én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é
valami lehetetlen nékem?”
Mát. 19,26 „Jézus pedig rájuk
tekintvén, monda nékik: Embereknél ez
lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
ezzel szemben:
Bir. 1,19 „Vala pedig
az Úr Júdával, és kiűzé a hegység
lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni,
mert vasszekereik voltak.”
„Jákób pedig egyedűl marada és
tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig.
Aki mikor látá,
hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének
forgócsontját, és kiméne helyéből
Jákób csípőjének forgócsontja a
vele való tusakodás közben.
És monda: Bocsáss
el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób:
Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz
engemet.
És monda néki:
Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
Amaz pedig monda: Nem
Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem
Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és
emberekkel, és győztél.
És megkérdé
Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te
nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én
nevemet? És megáldá őt ott.
Nevezé azért
Jákób annak a helynek nevét Peniélnek:
mert látám az Istent színről színre, és
megszabadult az én lelkem.” (1Móz. 32,24―32,30
Lásd a 10. lábjegyzetet.)
Világosságban él-e Isten?
1Tim. 6,15―16 „...a
királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié
egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen
világosságban lakozik”
Jak. 1,17 „...a világosságok
Atyjától száll alá, a kinél nincs
változás, vagy változásnak árnyéka”
Ján. 12,35 „Monda azért nékik
Jézus: ... és a ki a sötétségben
jár, nem tudja, hová megy.”
Jób 18,18 „(aki gonosz,) A
világosságról a sötétségbe
taszítják, a föld kerekségéről
elüldözik őt.”
Dán. 2,22 „Ő (Isten) ... tudja mi van a
setétségben; és világosság lakozik
vele!” Lásd még Zsolt. 143,3; 2 Kor. 6,14; Zsid.
12,18―22.
ezzel szemben:
1 Kir. 8,12 „Akkor
monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.”
2 Sám. 22,12 „(Isten) Sötétségből
maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű
felhőket.”7
Zsolt. 18,12 „(Isten) A sötétséget
tette rejtekhelyévé; sátora körülötte
a sötét felhők és sűrű fellegek.”
Zsolt. 97,1―2 „Az Úr uralkodik,
örüljön a föld ... Felhő és homályosság
van körülte”
Elfogadja-e Isten az emberáldozatot?
5 Móz. 12,31 „Ne
cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert
mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az
Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még
fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel
az ő isteneiknek.”
ezzel szemben:
1Móz. 22,2 „És
monda (Isten): Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit
szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának
földére, és áldozd meg ott égő
áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok
néked.”
2Móz. 22,29 „Gabonáddal és
boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét
nékem add.”
„És fogadást tőn Jefte az úrnak,
és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor
valami kijövénd az én házamnak ajtaján
előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon
fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom
azt egészen égőáldozatul. És kivonult
Jefte az Ammon fiai ellen ... és kezébe adá néki
azokat az Úr. ... Mikor pedig méne Jefte Mispába
az ő házához: imé az ő leánya jött
ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ...És
a két hónap elteltével visszatért
atyjához, és betöltötte az ő felőle való
fogadást, a melyet tett.”
(Bir. 11,30—39)
2Sám. 21,8―14 „De elvevé a
király Aja leányának, Rispának két
fiát ... Mikálnak öt fiát ... És adá
azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták
őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten
pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az
árpaaratás kezdetén ölettek meg. ... És
kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.”
Zsid. 10,10―12 „A mely akarattal
szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus
Krisztus testének megáldozása által ... Ő
azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért,
mindörökre űle az Istennek jobbjára”
1Kor. 5,7 „...mert hiszen a mi húsvéti
bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”
Ki volt József apja?
„Jákób
nemzé Józsefet, férjét Máriának,
a kitől született Jézus” (Mát. 1,16)
ezzel szemben:
„Maga Jézus
pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett,
ki, a mint állítják vala, a József fia
vala, ez pedig a Hélié” (Luk. 3,23)
(Jézus nemzetségfáját
számos különbséggel írják le az
egyes evangéliumok. Pl. vesd össze Mát. 1,1―14-et
Luk. 3,23―38-cal.)
Volt-e Mózesnak testvére?
„Parancsola azért
a Faraó minden ő népének, mondván: Minden
fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe,
a leányt pedig hagyjátok mind életben.
És elméne egy
Lévi nemzetségéből való férfiú
és Lévi-leányt vőn feleségűl.
És fogada méhében
az asszony és fiat szűle; és látá, hogy
szép az és rejtegeté három hónapig.
De mikor tovább nem
rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát,
és bekené azt gyantával és szurokkal s
belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz
szélén a sás közé.
Az ő nénje pedig
megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik
vele?
És aláméne
a Faraó leánya, hogy megfürödjék a
folyóvízben, szolgálóleányai pedig
járkálnak vala a víz partján. És
meglátá a ládácskát a sás
között s elküldé az ő szolgálóleányát
és kihozatá azt.
És kinyitá és
látá a gyermeket; és ímé egy síró
fiú. És könyörűle rajta és monda: A
héberek gyermekei közűl való ez.
Az ő nénje pedig
monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s
hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber
asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
És a Faraó
leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért
a leányzó, és elhívá a gyermek
anyját.
És monda néki
a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és
szoptasd fel nékem, és én megadom a te
jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és
szoptatá azt.
És felnevekedék
a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához,
és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét
Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam
ki őt.
Lőn pedig azokban a
napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő
atyjafiaihoz és látá az ő nehéz
munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli
férfi üt vala egy héber férfit az ő
atyjafiai közűl.” (2Móz. 1.22—2.11)
„Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek
ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak,
megnevekedék a nép és megsokasodék
Égyiptomban,
Mindaddig, mígnem más
király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
Ez a mi nemzetségünkkel
álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy
magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
Akkor születék
Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három
hónapig atyja házában tartaték.
Mikor pedig kitétetett,
a Faraó leánya felvevé, és felnevelé
őt a saját fia gyanánt.
És Mózes
taníttaték az Égyiptombeliek minden
bölcseségére; és hatalmas vala beszédben
és cselekedetben.
Mikor pedig negyvenéves
kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa
atyjafiait, az Izráel fiait.” (Csel. 7.17—7.23
ezzel szemben:
„És felgerjede
az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde
atyádfia néked a Lévi nemzetségből való
Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és
ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát,
örvendezni fog az ő szívében.” (2Móz.
4.14)
„Miután pedig megláttad azt,
takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda
takaríttatott Áron, a te testvéred;”
(4Móz. 27.13)
„És halj meg a hegyen, a melyre
felmégy, és takaríttassál a te népedhez,
a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór
hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;”
(5Móz. 32.50)
lopakodo
Jelen iromány Dan Barker Losing Faith in Faith c. könyve Bible Contradictions című fejezetének,
az Ateizmus honlapon lévő adaptációjának kibővítése.
