Légy üdvözölve a gettóban
(a tudományos analfabétizmus gettójában)!
Gettó. Rossz hangzású szó, nemde? Úgy tudom, eredetileg a zsidó városnegyedeket hívták így, s nem szükségképpen olyan helyet jelölt, ahol összezsúfolódva, rossz körülmények között, bezárva élnek az emberek. Más időkben és helyeken azonban baljóslatúbb mellékzöngéje volt a szónak. Az amerikaiak nagy része minden bizonnyal a második világháború alatt ismerte meg a kifejezést, amikor a kelet-európai gettók híre bejárta a világot, a gettóké, ahol embertelen körülmények között zsúfolták össze és éheztették a szabadságuktól megfosztott zsidókat. A hatvanas években újabb jelentést kapott a szó: az amerikai városok belvárosát jelölte, ahol túlnyomórészt nyomorgó feketék éltek. Magam is a hatvanas évek szülötte lévén, tanúsíthatom, hogy legtöbbünknek fogalma sem volt róla, hogy a gettó valaha is jelentett mást, mint az átlagos utcát, ahol részegek tántorognak és heroindílerek kínálják portékájukat.
De a szót már nem használják ebben az értelemben. Manapság már a belváros szó terjedt el helyette. Ez a szó talán jobban megfelel a "politikai korrektség" követelményeinek, s ez talán tényleg indokolt is, hiszen a gettó mindig idegenszerűbben, elszigetelőbben csengett: olyan helyet jelölt, ahol azok vannak (és mi örülünk, hogy mi nem vagyunk ott azokkal). A belváros viszont úgy hangzik, mintha egyszerűen csak egy részt jelentene a városban, ahol mindannyian élünk vagy élhetnénk. A gettó egyszerűen túl csúnya szó volt, s csúnyasága átragadt azokra az emberekre, akik a gettóban éltek.
A gettó szót azonban metaforikus értelemben is lehet használni (mit csináljak, angoltanár vagyok): jelölhet bármi olyasmit, ami bebörtönöz, bezár, vagy korlátozza egy embercsoport lehetőségeit. Ez az ő "keresztjük", amelyet hordaniuk kell, amelytől nem tudnak megszabadulni, még ha púp is a hátukon. Meggyőzően lehetne érvelni például amellett, hogy a nem "szabványos" angolt beszélő emberek egyfajta gettóban élnek. Ez a gettó nem épületekből és utcákból áll, de a benne élők mégis gettóban érezhetik magukat, mert hibásnak tűnő beszédjük miatt jobban megszólják, beskatulyázzák őket, mintha a lakcímükkel lenne valami probléma.
Mások már meggyőzően kifejtették, hogy manapság társadalmunk újrarétegződik, ezúttal nem a nemzetiségi hovatartozás vagy a bőrszín alapján (nem mintha ezek már nem számítanának), hanem műveltségi alapon: vannak, akik értenek a műszaki dolgokhoz, és vannak műszaki analfabéták; vannak számítógépzsenik, és vannak, akiknek fogalmuk sincs, mi fán terem a számítógép. Ezek mind-mind új típusú gettók.
Az a benyomás alakult ki bennem, hogy máris van egy gettónk: a tudományosan képzetlen emberek, a tudományos analfabéták gettója. Más gettók általában a kényszerű bebörtönözöttség gettói voltak: a többség erőltette be a kisebbséget ezekbe a gettókba, és nem engedte ki. A tudományos analfabétizmus gettójának számos lakója azonban saját magát börtönözte be, sőt, mindent megtesz azért, hogy másokat is beráncigáljon és bent tartson szegényes, korlátolt világában (némiképp hasonlóan a bandatagokhoz, akik szemlátomást élvezik a galeri hitvány világát). A gengszterek a bandában, a vásárlókörüket bővíteni próbáló ügynökök, az "új húsra" vadászó kerítők, a háziurak, akik sebezhető, ijedt, panaszkodni nem merő bérlőkre vágynak, az italboltosok - ők a kreacionisták.
Ha a belvárosi nyomornegyedben, gettóban élő fiatal ki szeretni törni helyzetéből - fizikailag és társadalmilag egyaránt -, akkor először is fel kell ismernie, hogy van egy külső világ is, és hogy az elérhető. Ezután pedig akarnia kell kitörni, s meg kell legyen az erkölcsi bátorsága ahhoz, hogy ne vegyen tudomást azokról, akik vissza akarják tartani, akik kifelé vágyódását meg akarják ölni benne. Íme, a következőképpen ejtik csapdába a kreacionisták a gyanútlan fiatalokat - s ezt kell a gettóban felnövő fiatalnak legyőznie.
1. lépés: Igazán nem kell hozzá sok, egyszerű, de elementáris hatású a taktika: a kreacionisták azt tanítják, hogy maga a tudomány hibás - szélhámosság, koholmány, nem működik, s nem alkalmas arra, hogy vele bármit is kiderítsünk. A kreacionizmus alapvető tanítása az, hogy ha bármi olyasmire bukkanunk, ami nem egyezik meg az ő szó szerinti bibliaértelmezésükkel, annak - tekintet nélkül a bizonyítékokra - hamisnak kell lennie (lásd a Teremtéskutató Intézet tagjainak esküjét, ha nem hiszed). Ez azt jelenti, hogy ha bármikor bármire rájössz, tudományos módszerrel vagy bármilyen más úton, akkor meg kell nézned a Bibliában, hogy helyesen cselekszel-e, ha elhiszed, amire rájöttél. Ha felfedezésed ellentmondani látszik a szó szerinti bibliaértelmezésnek (tekintet nélkül a bizonyítékokra), akkor egész egyszerűen nem igaz: nem a "megfelelő" módon szemlélted, vagy megtéveszt a Sátán, vagy valami ilyesmi van, de az szóba sem jöhet, hogy netán a Bibliának a fizikai világra vonatkozó egyes részei ne lennének szó szerint igazak és pontosak.
2. lépés: Mivel a tudomány talált néhány olyan adatot, tényt, törvényt és elméletet (bárhogy definiáljuk is ezeket), amely nem egyeztethető össze a fundamentalista elképzelésekkel, és a tudomány makacsul ragaszkodik hozzá, hogy ezek az eredmények helyesek, ezért a tudomány egész egyszerűen téved ezekben a dolgokban. Azazhogy ezt állítják a kreacionisták. Mindannyian láttuk, hogyan teszik nevetségessé a tudomány leghatásosabb, központi elveit azzal, hogy "butának", "logikátlannak", "bizonyíthatatlannak", "nevetségesnek" minősítik, és más hasonló jelzőkkel illetik azokat. Sok kreacionista persze "tiszteletben tartja" a tudomány azon eredményeit, amelyek nem sértik a Biblia szó szerinti értelmezésén alapuló világnézetét. De mi is az üzenete ezeknek az embereknek, akik azt állítják, hogy Isten tekintélye áll a hátuk mögött - mi az üzenetük a fiatalok számára? Ez az üzenet, hangosan és világosan kifejezésre juttatva: A tudósok HÜLYÉK. Azok kell legyenek, nem? máskülönben hogyan hihetnek el annyi sok "nevetséges és illogikus" dolgot? És természetesen maga a tudomány, a tudományos módszer is reménytelenül elhibázott - követése nyilvánvalóan nem visz közelebb minket az igazsághoz. Az igazság az, ami a Szentírásban áll, tekintet nélkül az ellenkezőjére utaló bizonyítékokra, bármennyi legyen is belőlük.
3. lépés: Az 1. és 2. lépésen túl vagyunk. Ezek után az a fiatal, aki ebben a gettóban nőtt fel, vajon miért akarná bármikor is elhagyni ezt a gettót? Hiszen amennyire csak lehet, meg van védve attól, hogy hallja, mit mondanak a tudósok. Amikor az általa tisztelt emberek egyáltalán megemlítik az evolúciót, vagy bármi más "tudományos" dolgot, akkor legtöbbször gúnyos, csúfondáros felhanggal ejtik ki a szót a szájukon. Sőt, valószínűleg nyíltan megmondták neki, hogy aki hisz az evolúcióban, vagy az univerzumban több milliárd éves korában, vagy kétli, hogy a Teremtés Könyve szó szerint igaz, az nem keresztény többé, az elutasítja magától az üdvözülést, az ateista, és a pokol tüzén fog égni mindörökké. Ugyan miért is gondolna ez a fiatal, aki akár egy potenciális Einstein is lehet, miért is gondolna arra, hogy elhagyja a kreacionista gettót, és elkezdje tanulmányozni a tudományt? Ugyan miért akarna egy társaságban lenni azokkal a patetikus bolondokkal? Ugyan milyen alapkutatással vagy alkalmazott kutatással foglalkozhatna, ahol nem ütközne azonnal olyan adatokba és elméletekbe, amelyeket egyszerűen el kell utasítania? Nem vitás, hogy az a kreacionista, aki a Föld 6000 éves korában hisz, teljességgel esélytelen lenne a modern tudomány területén, bármilyen karrierre vágyna is. A dolog iróniája, hogy országunk legtöbb állami iskolája minden további nélkül felvehetné biológiatanárnak, hogy "tudományt" tanítson a potenciális gettólakók következő generációjának - anélkül, hogy a felvételi beszélgetésen megkérdeznék tőle: vajon elfogadja-e a modern tudomány központi elveit, ill. azt, hogy a tudományos módszer a legjobb útja a fizikai világ megismerésének.
4. lépés: A csapda bezáródott. A gettónak új áldozata van, a bérházban új bérlő lakik, a banda taglétszáma eggyel nőtt, az ügynök újabb balekre talált. A szegényes gondolatok gettójának újdonsült lakója meg lesz róla győződve, hogy elszigetelt, antiintellektuális társasága az egyetlen "klassz" társaság. Pszichológiai gátakat fog emelni az evolúcióval kapcsolatos csúnya gondolatok és a bennük hívő csúnya emberek ellen. Őket "tanult szamaraknak", "humanista, liberális komcsiknak", sátánfajzatoknak vagy a Sátán szolgálóinak nevezi. S természetesen, mivel már neki is befektetett "tőkéje" van a saját gettójában, ő maga is elkezdhet téríteni másokat, új lakókat toborozva, akik aztán pszichológiai bizonyítékul szolgálnak saját nézetei helyességének alátámasztására. Az ügynök újabb balekokat keres. Magatartását az elfogadás fogja jellemezni, nem a kétkedés. Az irracionálisba vetett vakhitet, a "világi" tudomány elutasítását erénynek fogja tekinteni. Értelmetlen, üres szólamokat, esztelenül túlzó szlogeneket fog ismételgetni nyilvánvaló igazságok gyanánt.
5. lépés: Az új tagokat toborzó utcai galeriknek mindig szembe kell néznie egy kockázattal: magukhoz vonzzák a deviáns, antiszociális embereket, és talán hozzá is járulnak ahhoz, hogy az ilyenek száma növekedjen. Az ilyen tagok nem stabil, megbízható szövetségesek, és legalább annyira veszélyesek egymásra is, mint a gyűlölt kívülállókra. Hasonlóan a galerik helyzetéhez, a kreacionista gettóba berángatott emberek egy jelentős részéről is kiderül, hogy nem egészen olyanok, mint amilyet a toborzók elképzeltek. Sokan közülük, miután nagy gyakorlatot szereztek az intellektualizmus és a racionalizmus elutasításában és kigúnyolásában, valamint a természetfeletti és csodaszerű jelenségek fenntartás nélküli elfogadásában, nem állnak meg a kreacionizmusnál, hanem továbblépnek, és mindenféle olyan dolgot is elkezdenek kritikátlanul elfogadni, amire a kreacionisták nem gondoltak, amikor elkezdték toborozni az újoncokat. Végső soron ha a világ főleg csodák és varázslatok révén működik, akkor talán többféle varázslat is van. Ha a tudományellenes beállítottság már megvan, akkor egyáltalán nem nehéz elkezdeni hinni a szerencstalizmánokban, a számmisztikában, a paranormális képességekben, a halottakkal való érintkezésben, az ufonauták által elrabolt emberek beszámolóiban, és még sorolhatnánk napestig. Személyesen ismerek egy fundamentalista, kreacionista lelkészt, aki semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy tervei el készítésekor és döntési helyzetekben kikérje a "Hold jelzéseinek" tanácsát. Emlékezhetünk az Egyesült Államok egyik, nem olyan régi elnökére is, aki legalábbis szép szavakat mondott a kreacionizmusról - miközben a felesége egy asztrológus tanácsai szerint szervezte meg találkozóit. Ahogyan a galeri is megbánja némelykor, hogy felvett valakit tagjai közé, ahogyan az ügynök is néha azt kívánja, bár sose találkozott volna egyik-másik vásárlójával, a kreacionisták is olykor-olykor beleesnek a saját maguk ásta verembe.
S ahogyan a valódi gettó elszívja az egész társadalom erőforrásait, s károsítja erkölcsi légkörét, úgy a kreacionizmus intellektuális gettója is elszívó erőként működik mindannyiunkkal szemben. Hány meg hány potenciális tehetséget beszéltek le arról, hogy mérlegelje, tudományos pályára lépjen-e? Mennyi kulcsfontosságú tudományos ismeretet és módszert rejtettek el még a nem kreacionista ifjaktól is a kreacionista szülők, iskolaszék-tagok, tankönyvcenzorok, tanárok nyomására? Mennyi állami támogatást tagadtak meg fontos kutatásoktól, mert azokat egy kreacionista honatya vagy annak kreacionista választói sérelmesnek találták? Gyermekeink mennyivel maradtak le más nemzetek mögött tudományos ismereteik szintjét illetően? Posztgraduális képzésünk hány betölthető helyét töltik be más országok állampolgárai? Mennyibe fog kerülni nekünk végső fokon ez a gettó?
Fordította: Szilágyi András
Az eredeti, angol nyelvű változat szerzői jogait illetően lásd az eredeti dokumentumot.
Copyright Szilágyi András 1997 (magyar fordítás). Nonprofit célokra ez a dokumentum szabadon másolható és sokszorosítható, mind elektronikus, mind nyomtatott formában. Minden más célra való felhasználás a szerző és a fordító engedélyéhez kötött.