Raymond Smullyan Az objektív erkölcsi normákról
MORALISTA: Bevallom, engem rettenetesen zavar, hogy a világ egyre rosszabbá válik. Minden eddigi objektív erkölcsi norma eltünőben van. Manapság mindenki arról beszél, hogy nekem, neked, neki mihez van joga - de arról soha nem, hogy mi a helyes önmagában. Minden erkölcsi ítéletet - mondják - végső fokon vissza lehet vezetni egyéni ízlésekre, preferenciákra. De ha az egységes objektív erkölcsi mérce eltűnik, nem csoda, ha egy civilizáció gyors hanyatlásnak indul.
TAOISTA: Keresve se akadhattál volna össze megfelelőbb emberrel! Én ugyanis egyike vagyok azoknak, akik erősen hisznek az objektív erkölcsi normákban.
MORALISTA: Micsoda szerencse! Milyen csodálatos! El se tudod képzelni, milyen megkönnyebbülés végre egy ilyen emberrel találkozni ezekben az amorális időkben. Te is érdeklődsz az etika logikája irány? Elgondolkoztál már például valaha is azon a kérdésen, hogy levezethető-e az etika véges axiómákból?
TAOISTA: Nem tudlak követni.
MORALISTA: Arra gondoltam, hogy vajon az egész etikai rendszer levezethető-e véges számú feltevésből - etikai axiómákból - vagy végtelen sok aximoatikus alapvelve, kikötésre van szükség?
TAOISTA: Véges számú feltevés bőven elegendő, semmi kétség! Voltaképpen nagyon kevés is megteszi, hogy egész pontos legyek, elég egyetlenegy! Az egész etika egyetlenegy alapvelvből levezethető.
MORALISTA (mohón): És mi ez az alapelv, az aranyszabály talán?
TAOISTA: Á, dehogy! Az én alapelvem nagyon elemi: egyszerűen mindenkinek joga van azt tenni, amit akar!
MORALISTA (egy percnyi döbbent hallgatás után): Istenem! Még soha életemben nem csaptak be ilyen rútul, ilyen brutálisan! Arra számítottam, hogy végre fenntartások nélkül keblemre ölelhetek egy igazi rokonlelket! Ehelyett tessék, micsoda borzalommal rukkolsz elő! Olyan szörnyűséggel, amely nem is csak amorális, hanem egyenesen olyannyira erkölcstelen, hogy ehhez foghatóval még nem is találkoztam. Sajnálom, még mindig enyhén sokkos állapotban vagyok!
TAOISTA: Én ezt egyáltalán nem találom erkölcstelennek.
MORALISTA: Pedig az! Kezdjük ott, hogy a "mindenki tehet bármit" alapelv, nem vezet máshoz, csak anarchiához.
TAOISTA: Egyáltalán nem! Ha az emberek törvényeket akarnak, teljes mértékig jogukban áll ezeket megalkotni, a bűnözőnek teljes mértékig jogában áll megszegni őket, a rendőrségmel teljes mértékig jogában áll a bűnözőt letartóztatni, a bíróságnak börtönbüntetésre ítélni és így tovább.
MORALISTA: Várjunk csak! Te most valami szofista hókuszpókusszal próbálsz meg rászedni. Ha a bűnözőnek teljes mértékig joga lenne megszegni a törvényeket (ami persze nincs így), akkor a rendőrségnek nem állna teljes mértékig a jogában őt letartóztatni.
TAOISTA: Miért nem?
MORALISTA: Ez nyilvánvaló. Ha valakinek jogában áll valamit megtenni, akkor senki másnak nincs joga meggátolni vagy megbüntetni őt azért, amit tett.
TAOISTA: De hát ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen éppen most mondtam, hogy mindenkinek joga van bármit megtenni.
MORALISTA: Akkor nyilvánvalóan teljesen értelmetlen, ahogy a jogában áll kifejezést használod. A kifejezés minden valamirevaló értelmezésében, ha valakinek jogában áll megtenni valamit, akkor senki másnak nincs joga őt ebben megakadályozni.
TAOISTA: De ez így nem igaz. Az én jogában áll értelmezésem szerint a te állításod egyszerűen hamis, mivel két különböző ember igenis akarhat két ellentétes dolgot.
MORALISTA: Akkor következetlen vagy. A jogában áll kifejezésnek egyszerűen nincs olyan lehetséges interpretációja, amelynek értelmében mindenkinek jogában áll éppen azt tenni, amit akar.
TAOISTA: Elfogadom, hogy a te jogában áll értelmezésed szerint valóban hamis az az állítás, hogy mindenkinek jogában áll azt tenni, amit akar. De ez még nem jelenti, hogy nincs olyan interpretáció, amely a kijelentést igazzá teszi.
MORALISTA: Márpedig nem létezik ilyen interpretáció.
TAOISTA: De még mennyire, hogy létezik!
MORALISTA: Elképzelehtetlken.
TAOISTA: Fogadjunk?
MORALISTA: A nyakamat teszem rá.
TAOISTA: Azt hiszem veszíteni fogsz. Ha a jogában álló cselekvést úgy definiáljuk, mint olyan cselekvést, amelyet a végrehajtója meg akar tenni, akkor e definíció alapján triviálisan igaz, hogy valakinek jogában áll azt tenni, amit akar.
MORALISTA: Istenem, ez már megint csak valami olcsó szofisztikus trükk! Buta, értelmetlen szójátékokat fabrikálsz. Ezeknek az absztrakcióknak az égvilágon semmi közük a valósághoz! Természetesen a te teljesen ad hoc definíciód alapján triviálisan igaz, amit mondasz. De ki az az épeszű ember, aki képes elfogadni egy ilyen iszonyatos meghatározást?
TAOISTA: Egy csomó érdekes kérdést vetettél fel. Először is kezdjük azzal, hogy eredetileg nem a jogában áll elfogadható definíciójáról volt szó, hanem arról, hogy egyáltalán nincs semmilyen definíció, amely mellett a "mindenkinek jogában áll bármit tenni" állítás igaz lenne. Így aztán én adtam egy definíciót - jóllehet nem elfogadhatót - mint ellenpéldát.
MORALISTA: De hát épp ez az, amit én szójátéknak, a szavak csűrés-csavarásának nevzek! Mi a csudának kellett neked egy ilyen definíciót adni, amikor egy pillanatig sem volt kétséges számodra: úgyse fogadom el?
TAOISTA: Azért, hogy leszögezhessünk egy nagyon lényeges dolgot! Eredetileg az objektív erkölcsi normák hiányát kifogásoltad, és én megpróbáltam rámutatni, hogy tulajdonképpen nem az objektivitásra áhitozol. Nagyon-nagyon sok objektív, tökéletesen precíz definíciót lehetne megadni arról, hogy mi a jó és a rossz. De ahhoz, hogy te bármelyiket elfogadd, először át kell engedned a saját teljesen szubjektív szűrőrendszereden!
MORALISTA: Persze, és mi a baj ezzel?
TAOISTA: Eredetileg rosszallottad a szubjektivitást az erkölcsben, és én az előző fejtegetés során arra akartam rámutatni, hogy nem kevésbé vagy szubjektív, mint azok, akiknek ezt felhánytorgatod. Természetesen a szubjektív moralisták szubjektívek, de ők ezt legalább őszintén beismerik. A fő kifogásom az úgynevezett objektív moralistákkal szemben, hogy ők legalább annyira szubjektívek, mint a szubjektív moralisták, csak ezt nem veszik észre. A szubjektivitásuk az objektivitás álcája mögé rejtik.
MORALISTA: Mi a helyzet az istenhívő objektív moralistákkal? Az ő definíciójuk szerint az a jó, ami összhangban áll Isten akaratával. Ebben is lehet szubjektivitás?
TAOISTA: De még mennyire! Elvben persze objektívnek látszik. A baj csak az, hogy mindenkinek az egyéni lelkialkata határozza meg, milyen vallást választ, milyen természetű Istenben hisz. Ezért aztán, amikor valaki azt mondja: "Ezt és ezt kellene tenned, nem azért, mert én így gondolom, hanem mert az isteni eredetű erkölcs azt kívánja", akkor erős a gyanúm, hogy csak a teljesen szubjektív érzéseit rejti az objektivitás álcája mögé. Értsd meg, nekem semmi kifogásom a szubjektivitás ellen, ha valaki becsületesen vállalja.
Raymond Smullyan: A tao hallgat (részlet) (Typotex kiadó, 2005.)
A teljes könyv megvásárolható a Typotex kiadónál.
