Ha tehát az a kérdés, hogy mit hiszünk, majdnem minden témára a válasz benne van a meghatározó tudományos és történelmi kötetekben. Ez elsősorban a jó minőségű, egyetemi szintű jegyzeteket jelenti, másodsorban pedig azokat a műveket, amelyeken ezek alapszanak. Az ezekben olvasható dolgok elsöprő többsége világnézetünk részét képezi. A bizonyításuk és a mellettük szóló érvelés szintén megtalálható ezekben a forrásokban, megismétlésük itt felesleges. Azonban, amikor a metafizikánk részleteit ismertetem, akkor e tudásanyag néhány ellentmondásosabb vonását is megvizsgálom, különösen azokat, amelyek megkülönböztetik a filozófiai naturalizmust más világnézetektől.

Ami pedig a legjobban megkülönböztet minket, az a tenger, amin ez a hajó utazik. Ezt ugyanis csak olyasmivel töltjük meg, amit a többi igazol. És az egyetlen dolog, amit igazolva látunk, az az, hogy a természetes világ létezik. Tehát minden naturalista abban hisz, hogy ha valami létezik, akkor az része a természetnek, az oka, s eredete természetes, és semmiféle más magyarázatra nincs szükség. Ez pedig nem kiindulási alap, vagy előfeltevés, hanem gondos és nyitott vizsgálódás eredménye, mely számba vesz minden bizonyítékot és érvet az előző fejezetben megvizsgált módszerek segítségével.

Úgy látjuk, hogy a tudomány és a más kritikus módszerek fejlődésük során konzisztensen minden alaposan megvizsgálható dologra természetes okot és magyarázatot találtak - oly hosszú időn át, oly széles körben, oly sok összefüggő ill. független területen. Mi több, soha egyetlen alkalommal nem vallottak kudarcot e tekintetben, ha a probléma ill. kérdés tisztességesen vizsgálható volt. Így hát több mint értelmes a következtetés, hogy ez így lesz a jövőben is. Minden okunk megvan, hogy azt higgyük, hogy minden jövőbeli vizsgálódás is hasonló eredménnyel zárul majd, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, hogy állást foglalhassunk a kérdésben.

Bárhol hát, ahol bőven áll rendelkezésre bizonyíték, nem találunk mást, mint erős alapot arra, hogy higgyünk a naturalizmusban, és mivel ennek az ellenkezője viszont soha nem fordult elő, a naturalizmus a legértelmesebb következtetés. Ha ebben a mintában a jövőben változás következne be, akkor lenne okunk arra, hogy változtassunk a világnézetünkön, de addig ez a legracionálisabb nézet, amit magunkévá tehetünk. Miért? Mert a filozófiai naturalizmus teljes rendszerével plauzibilis választ tudunk adni minden kérdésre, amit a tudomány még nem válaszolt meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ez egy nagyon robosztus és hasznos világnézet. Azt jelenti, hogy valamire ráéreztünk.

Mármost, "természet" alatt egy öntudatlan univerzumot értünk, annak minden tulajdonságával és viselkedésével. Tulajdonképpen nem mást, mint teret, időt, matériát és fizikai törvényeket. Lehet, hogy vannak más dimenziók is a teren és az időn kívül, de azok sem lennének mások, mint ugyanannak a fizikai dolognak az öntudatlan kiterjesztései, hasonlóan ahhoz, ahogy az idő kiterjesztése a térnek, a háromdimenziós tér pedig kiterjesztése az egydimenziósnak. Ugyancsak létezhetnek másféle matériák is, mint az anyag és az energia, de ezek sem lennének mások, mint élettelen dolgok, amik benépesítik a kozmoszt a ma ismert anyagi részecskékkel, energiával és a létezés dimenzióival együtt.

Hasonlóan, szinte bizonyos, hogy léteznek olyan természeti törvények, amiket még nem ismerünk - olyanok, amelyek minden képzeletünket túlszárnyalják, olyanok, amiket egyébként csodának tartanánk, mint ahogy a sámán is csodának tartaná a levegőben repülő Jumbot - de ezek semmiben sem különböznének a ma ismert törvényektől: az univerzum nyers összefüggései, amelyek leírják a dimenziók és matériák természetét és viselkedését. Mindezen dolgok okát és eredetét pedig természetesnek tartjuk - egyszerű, öntudatlan tényeknek. Nincsen bizonyíték többre.

Richard Carrier: Sense & Goodness Without God, A Defense of Metaphysical Naturalism
Chapter III.2, A General Outline of Metaphysical Naturalism (részlet)
Fordította: Sipos Péter