A hazugság, a rosszakarat, a zsarnokoskodás, a butaság sivatagjában csak emitt-amott vannak oázisai a világosságnak, az igazságnak. Vannak ez oázisoknak lakói, lelkes, ügybuzgó lakói, akik azt akarják, hogy az oázisok száma szaporodjék, kiterjedésük nagyobbodjék és vegűl valamennyi egyesülne, úgy hogy a nagy sivatag helyét világosság, az igazság, a boldogság nagy birodalma foglalja el. De meg kell küzdeniök gyilkos szelekkel, terméketlen talajjal, rosszakarattal, közönnyel és félreértéssel. Pedig még oly kevés az oázisok száma. Egy-egy oázist a sivatag a maga vészes hatalmával leseper a föld színéről, de mindig akadnak új sivatagjáró vándorok, akiknek van merészségük, kitartásuk, erejük, hogy forró porondra ligetet varázsoljanak.

Egy új oázis támadt. Szerény kis oázis "Az új század". Alig nyújthat pihenőt a hazugság és sőtétség sivatagában járó igazság- és világosságszomjazó vándoroknak. De kicsinysége dacára "Az új század" mégis csak egyike a szabadgondolat kevés oázisainak.

És ez sokat jelent! Mert a szabadgondolatnak, főleg nálunk, még csak oly kevés szószéke van.

Az lesz "Az új század"! Szószék! Szószéke a szabadgondolatnak. Szószék, amelyről elhangzanak az igazság szavai, amelyről a világosság fáklyát fogjuk lobogtatni, amelyről az egész világ mondern szabadgondolkodóival együtt azért fogunk küzdeni, hogy a szabadgondolat közkinccsé váljék, hogy igazság tétessék az embernek s az emberiségnek.

Nem dogmatikus rabszolgák leszünk, hanem azokkal fogunk együtt küzdeni, akik a tudomány világosságánál kutatják az igazságot. Csak azon tudomány számára van hely "Az új század"-ban, amely megérdemli a tudomány nevét, amelynek jelszava: az igazság. Csak az igazság jegyében küzdő tudománynak van létjogosultsága a huszadik században, amelyet a szabadgondolat van hivatva a fölvilágosodottság s az igazság századává tenni.

A huszadik század nem úttörő, csak megvalósítója a haladó tizenkilencedik század reményeinek. Hiszen a tizenkilencedik század szülte a pozitivizmust, a szociologiát, a szociálizmust, az anárkizmust, az individualizmust, a naturalizmust, a darwinizmust, a monizmust, a materializmust. Hiszen a tizenkilencedik század adta a Comte-okat, a Marx-okat, a Darwin-okat, a Haeckel-eket, a Zolakat, az Ibsen-eket, a Spencer-eket. Ezek voltak az úttörők. Ezek jelölték meg, mit kell a lerombolandó ósdiságok helyébe épitenie a huszadik századnak.

Avval végezzük "Az új század" beköszöntő sorait, hogy kifejezést adunk azon reménynek, amely minden szabadgondolkodó reménye, hogy ez a még ifjú század, az új század, a huszadik század meghozza a szabadgondolat diadalát.

"Meghalni nem akarok addig, mig nem állitják fel
nálunk is a krematoriumot, a halottégetőt...
csak tűz emésszen meg hirtelen,
ne a kissé hideg föld sötétje!..." - Jászai Mari

A halottégetés eszméje hóditva járja be a müvelt világot. Amerika, Anglia, Franciaország, Dánia, Svéd- és Norvégország, Németalföld, Belgium, Svájc, Itália, Németország nagy része már magáévá tette a legideáisabb temetési módszert s az emlitett országokban már több helyütt állitottak fel halottéető kamrákat. Ausztia-Magyarország területén a bécso "Flamme" egyesület fejt ki nagy tevékenységet az életrevaló eszme megvaéósitásáért. Az egyesület tagjainak a száma ma már az ezret is meghaladja. Ki is szemelték már erre Grác városát a felállitandó első krematórium helyéül.

Magyarországon is kezd már tért hóditani az elhamvasztás eszméje. Nálunk a halottégetés történetében az 1902. év az első jelentős dátum. Akkor alakult t. i. Budapesten egy ilyen célu egyesület, amely a belügyminisztériumtól alapszabályainak jóváhagyását kérte. Az elutasitó végzésen Széll Kálmán neve diszeleg, aki eljárását azzal okolta meg, hogy az elégetés sérti sokak vallési meggyőződését. A szerencsétlen sorsú Keglevich István gróf felelt meg e bölcs okoskodásra a főrendek gyülésén ; éles támadásában különösen azt igyekezett a belügyminiszter úr orra alá dörgölni, hogy ez az elutasitás ellentmond az igazi liberalizmusnak. 1905. március 6-án a főváros pénzügyi osztálya Vaszilievics tanácsos elnöklete alatt szóba hozta a krematórium felállitasanak eszmejet. Az erre vonatkozólag hozott határozat kimondja hogy a haladó kor megkivánja az eszmével való komoly foglalkozást, megkéri tehát a városi tanácsot, hogy előterjesztését ez irányban mentül előbb megtegye. E gyülés hatása alatt behatóan foglalkozott a tárggyal Weisz dr. városi tanácstag a "Neues Pester Journal"-ban. A gothai halottégetést Konek dr. fejtegeti igen vonzó előadásban a "Budapesti Hirlap" hasábjain. Nemrég Győr város képviselőtestülete határozta el, hogy az új temető tervezetébe felvesz egy krematoriumot is. Az 1905. junius elsején Brassóban tartott XII. természettudományi gyülésen Schuller József tartott előadást a halottégetésről, mikor is Kolbe József munkája alapján a legapróbb részletekig menő alapossággal tárgyalták a kérdés elvitázhatatlan fontosságát.

A halottégetésnek legnagyobb ellensége - természetesen - az egyház. "A feltámadásnak (?) egyik alapföltétele, hogy a test épségben adassék át a földnek." Ez az egyháziak legtöbbet hangoztatott ellenvetése. Vak elfogultságukban annyira mennek, hogy az elhamvasztásra szánt halottakról a végtisztességet egyszerüen megtagadják. (No ezen nincs mit sajnálni!) Ellenzi továbbá a halottégetést a birói kar egy töredéke azzal a megokolással, hogy egyes büntettek tárgyalásánál az igazságszolgáltatásnak mindig szüksége lehet az exhumálásra (p. o. mérgezési esetekben!), amit az elhamvasztás egyenesen lehetetlenné tesz.

Ami az igazságszolgáltatás közegeinek az ellenvetését illeti, legyen szabad megemlitenem, hogy adatok bizonyitják azt, hogy ezer hulla közül alig egy kerül bűnügyi vizsgálat miatt kiásatásra, s e ritka esetben is csak néha jár a kutatás eredménnyel. A halálozási ok kipuhatolásánál célirányosabb eszközökre, módokra, s ami ezzel összefügg - szigorubb halottkémlelésre volna szükség. Akkor majd eloszlanak a birói kar aggályai.

Az egyhát részéről hangoztatott ellenérvekkel is könnyen végezhetünk. Mindenekelőtt kijelentem, hogy az elhamvasztás barátai nem azt akarják, hogy a halottégetés ex offo történjék. Nem! Korántsem. Csak azt akarjuk, hogy az elégetés megengedtessék. Más szóval: ne korlátozzuk a szabad ember akaratát abban, hogy miképpen kiván holtteteméről rendelkezni. A keresztény vallás hivei közül nem egy bizonyitotta, hogy az alapitók tanaiból és az evangeliumokból nem lehet tilalmat kiolvasni a halottégetés ellen. Ellenkezőleg! Több katholikus pap maga is az elhamvasztást kivánta, amint az Amerikában gyakran megtörtént.

Emlitsük meg Sylva-Faronca esetét. A Bécsben elhunyt gróf közel két milló koronát érő vagyonát az irgalmas rendnek hagyományozta oly föltétel mellett, hogy hullákat egy irgalmas testvér kiséretében elhamvasztás céljából Gothába szállitsák, hamvait meg a Convent templomára helyezzék örök nyugalomra ls a helyet emléktáblával jelöljék meg. A Convent a kivánságokat teljesitette. (Hja a pénz, a pénz!) Katholikus szertartás mellett égették el Wagner Vince aussigi igazgató és Konstemoert insbrucki tábornok holttestét. Mi történt volna akkor, ha p. o. a Concordia malom, vagy az amsterdami hatalmas petroleumtartók égésénél elpusztult tüzoltók beszentelését megtagadta volna az egyház? Nemde világraszóló felháborodást szült volna? De ha valaki azt kivánja, hogy hulláját elégessék, akkor tilos a beszentelés. Az elégett test ugyanazokat a maradványokat mutatja akár petróleumtüzben, akár krematoriumban hamvad el. A különbség csak az, hogy az utóbbi esetben a csont már hamu, az előbbi esetben még csak repedezett. Ha az egyház az egyik esetben a hus feltámadását prédikálja, megteheti ezt bátran a másik esetben is. Csak az a logika (oh az átkozott logika!) ne állana hadi lábon az egyházzal!

Nem lett volna érdemes az ellenvetésekre ilyen kimeritően válaszolni, ha nem voltának - sajnos - sokan, a kik még valamely vallás bilincseit nyögik. A halottégetés ellenérveinek tarthatatlansága mielőttünk bővebb megokolás nélkül is világos.

A halottégetésre szükség van mindenekelőtt szociális szempontból. De szükség van rá esztétikai szempontból is. A halottégetés lehetetlenné teszi, hogy kedveseink teteme hosszu es undritó elrothadásnak legyen kitéve, hogy a földi temetés borzasztó és utálatos következményeinek legyen kiszolgáltatva. A tűz által végbemenő feloszlás a tisztaság ls a magasztosság jegyében történik.

Nagy városokban napról-napra kinosabb lesz a temetőhely kérdése. Békében nyugosznak-e embertársaink maradványai az ilyen temetőben? Dehogy is! Bizonyos turnusokban kiássák a koporsókat és az u. n. akna- (tömeg-) sirokba dobálják. Ez történt nemrég Budapesten is a kerepesi- és a régi váczi-uti temetőben. A bécsi központi temetőnek ötödik nagyobbitását tavaly határozták el. Ez az ötödik tágitás csak 38000 hullának ad helyet s igy 1928-ban ismét nem lesz hely.

Szükség van végül a halottégetésre higiénikus szempontból is. Albu tanár bebizonyitotta, hogy a vörhely baczilusai 30 éven tul is életképesek és ennyi idő lefolyása után is lehetnek járványok okozói.

Az 1894. évi higiéniai kongresszus kimondta, hogy a halottégetésnek nagy egészségügyi fontossága van. Követelni kell tehát az elégetést oly esetekben, ha a halál ragadós betegség következménye. Hohensinner titkos tanácsos a bécsi városi tanács 1904. márcz. 15-én tartott ülésén erre vonatkozólag kijelentette, hogy a kormánynak kötelessége minden akadályt a halottégetés utjából eltávolitani.

Mindezek után bátran kimondhatjuk: a halottégetés a haladó kor követelménye. Az eszmének diadalmaskodnia kell és felül is fog kerekedni a copfos, undoritó szokásjogon.

Frank Aladár

Ez a cikk változatlan formában, a szerző megjelölésével és a http://www.szabadgondolkodo.hu címre mutató link elhelyezése mellett szabadon utánközölhető.