Áttetsző alakok

Áttetsző alak hosszan exponált képen. (Fotó: Grégory Tonon. Creative Commons BY-SA 2.0)

Az egyik legreálisabbnak tűnő szellem kép fajtán a szellemek jól kivehető, ámbár általában elmosódott alakok, akik többnyire áttetsző testtel rendelkeznek. Áttetsző alakokról készült képeket nagyon egyszerű készíteni, mindössze annyi kell hozzá, hogy a szokásos 1/100-ad, 1/500-ad másodperc körüli értékeknél hosszabb ideig engedjük a fényt a fényérzékelő felületre jutni (ezt nevezik hosszan exponálásnak). A hosszan exponált fotókon a mozgó alakok áttetszőek lesznek, mivel a mozgásuk miatt egy adott pontban egy ideig róluk, egy ideig pedig a háttérről érkezik a fény a fényképezőkép lencséjébe. A képen ezek keveréke, azaz egy átlátszó alak lesz látható. Az átlátszóság és elmosódottság mértéke a zársebesség, valamint a mozdulatlanul állás idejének változtatásával tetszőleges mértékben variálható. Ha például a képet két másodpercig exponáljuk, és ebből egy másodpercen keresztül mozdulatlanul áll valaki, majd villámgyorsan elmozdul, a fotón egy jól kivehető, áttetsző személy fog látszódni (ha az elmozdulás elég gyors, az nem hagy észrevehető nyomot a képen).

Amennyiben van a gépünkön manuális beállítási lehetőség, a zársebességet 1/4-ed, vagy még kisebb értékre állítva magunk is megpróbálhatunk hasonló képet készíteni. Ha nem tudjuk a zársebességet mi beállítani, automata módban is fotózhatunk hosszan exponálva, ha viszonylag sötét helyen készítünk képet, és nem használunk vakut. Mivel a képérzékelőnek szüksége van egy minimális fénymennyiségre ahhoz, hogy a képen lássunk valamit, a gép automatikája ilyenkor hosszabb expozíciós időt fog választani. Jobb fényviszonyok mellett is használhatunk hosszan exponálást, ha a bejövő fény mennyiségét mesterségesen lecsökkentjük úgynevezett semleges szürke szűrők segítségével, melyeket fotós boltokban szerezhetünk be.

Hasonló képeket vaku használata mellett is készíthetünk. A vaku erős fénye csak egy nagyon rövid pillanatra villan fel, ezért amit megvilágít, jól látszani fog a képen. Ha eközben hosszan exponálunk, az olyan mozgó alakok, akiket a vaku fénye nem ért el (például a villanás után jönnek be a képbe, vagy túl messze vannak), elmosódottak vagy áttetszőek lesznek.

A hosszan exponálás tényét könnyen ellenőrizhetjük a digitális géppel készült fotókon, ha megnézzük a beépített EXIF adatakat. Ezeket az adatokat a fényképezőgép helyezi el a képben, és a gép típusa, valamint a fénykép készítésének ideje mellett több hasznos információt, többek között az exponálási időt is tartalmazza. Az EXIF adatokat sok képnéző program meg tudja jeleníteni. A Photoshop CS4-ben például a File/File info... menüpontot használva a "Camera Data" fül segítéségvel győződhetünk meg az exponálási időről, a "Shutter Speed" pontot keresve. Bár az EXIF adatok könnyedén hamisíthatóak, ha a kép készítője jóhiszemű, valószínűleg az eredeti adatokat fogjuk itt találni.

Amennyiben ellenőrzés után azt találjuk, hogy a záridő rövid volt, elképzelhető, hogy az áttetsző alakért egy üveglap felelős. Ha például valaki egy ablakon keresztül fotózik, az ablaküveg részben beengedi kintről a fényt, részben viszont a benti környezetet tükrözi vissza, amely így a fentiekhez hasonlóan áttetszően fog megjelenni a felvételen.

Folytatás: Fényalakzatok...