Hála a kapitalizmus vívmányainak, ma már mindenféle ál- és félismeretet, babonát lehet terjeszteni kis hazánkban. Kevés olyan lap van, amely nem közöl horoszkópot, így csak kicsit volt meglepő, hogy diáklapok - pl. a Sulinet kiadványa - hasábjain is megjelentek az előrejelzések. Valószínuleg az ufók mellett a csillagjóslás az egyik legnépszerűbb téma a csillagászati bemutatókat, előadásokat követő laikus kérdések özönében. A TELAPO munkatársait is megkörnyékezték már hasonló problémákkal. Nehéz röviden és frappánsan válaszolni, de néhány tippet megfogalmaztunk az alábbi cikkben.

Évezredekkel ezelőtt még nem lehetett különválasztani az asztronómiát és az asztrológiát, vagyis a csillagászatot és a csillagjóslást. Ha azonban ma összekeveri oket valaki, az olyan jellegű, mint amikor valaki Budapestet keveri össze Bukaresttel. A csillagászok az elmúlt évezredek során rengeteg tapasztalatot, ismeretet gyűjtöttek össze az égitestekről. Megtudták, hogy a bolygók miért „bolyonganak” az égen, milyen az összetételük, légkörük, felszínük. A Vénusz, a szerelem bolygója például vastag széndioxid légkörrel rendelkezik, felszínén a nyomás 90-szerese a földiének, a hőmérséklet pedig majdnem 500 Celsius-fok. Ilyen környezetről aligha a mennyei szerelem jut az ember eszébe, sokkal inkább a pokolra emlékeztet. (A kettő között persze időnként felmerülhetnek bizonyos összefüggések, de erre most nem térhetünk ki.)

A „harcias” Marson viszont a legnagyobb kánikulában is alig emelkedik fagypont fölé a hőmérséklet. A „méltóságteljes” Jupiternek nincs is szilárd felszíne. Az „öregesen cammogó”, és állítólag betegségeket terjesztő Szaturnusz az egyik leglátványosabb jelenség a Naprendszerben.

Állnak-e az állócsillagok?

Kiderült az is, hogy az állócsillagok nem állnak, de olyan mesze vannak, hogy elmozdulásuk csak a legmodernebb műszerekkel mérhető. Tudjuk, hogy a csillagképek valójában nem léteznek, hiszen a csillagok akár több száz fényév távolságban is lehetnek egymástól, s csupán tőlünk látszanak egy irányban lévonek.

Minden nép a saját világszemlélete, hitvilága alapján népesítette be az eget. A régi közel-keleti népeknél például létezett egy Szamár nevű csillagkép, melynek legfényesebb csillagai 40-130 fényévre vannak tőlünk. Ezt a csillagcsoportot - mely nagyjából még hasonlít is arra, aminek nevezik - nálunk Oroszlánnak hívják. Az ebben a jegyben születettekre azt mondják, jellegzetesen „oroszlános” tulajdonságai vannak, noha akár szamár is lehetne. Ezek szerint ha kedvenc főnökünk is abban az időszakban született, amikor a Nap ezt a vidéket járja az égbolton, akkor ő a Szamár jegyében született, mi pedig az Oroszlánban?!

A Nyilas lehet jól célzó, pontos, vagyis éppen olyan, mint amilyennek a neve alapján lennie kell. Régen rossz azonban annak, aki esetleg angolszász területen látta meg a napvilágot. Ott ugyanis ugyanezt a csillagcsoportot valamikor Teáskannának hívták. Olyannyira, hogy fölötte kiskanalat is találunk, alatta pedig citromkarikákat. (Nem ritka, csak nem túl közismert, hogy egész mondakörök szerepelnek együtt az égen. Például az „Androméda kalandja a cettel” című történet összes szereplője felettünk van, de az ősmagyarok hitvilágának csodaszarvasát az őt üldözőkkel együtt szintén megtalálhatjuk az égbolton.)

No de térjünk vissza a Nyilas teáskannájához. Vajon milyen tulajdonságai vannak egy teáskannának? Forró vérű? Nagy a füle? Sok olyan csillagkép van, amely egyáltalán nem hasonlít arra, amiről elnevezték. Márpedig a páciensek tulajdonságait annak alapján írják le a csillagjósok, amilyen jegyben azok születtek. (Igaz ma már a csillagképek a csillagjegyekkel nem esnek egybe, de itt most az elnevezés és a karakter közötti összefüggésre szerettünk volna rámutatni.)

A bolygók hatása

Horoszkópot évezredek óta készítenek. Fel is használták hozzá az összes ismert fényes égitestet, a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, Jupitert, Szaturnuszt, továbbá az állatöv 12 csillagképét, vagyis azokat a csillag-csoportokat, amelyen áthalad a Nap az esztendő folyamán. Aztán egymáshoz viszonyított helyzetükből kitalálták, mit hoz a jövő. Igaz, hogy van egy 13. csillagkép, a Kígyótartó, amelyen a áthalad a Nap, de ez valahogy nem volt szimpatikus a csillagjósok számára, pedig még állat is van benne. Ma sem veszik figyelembe. A jóslatok - legalábbis készítőik szerint - természetesen beváltak.

1781-ben William Herschel egy olyan különleges csillagászati műszerrel, amit az asztrológusok nem használnak - távcsőnek hívják - felfedezte az Uránuszt. Megfelelő matematikai apparátussal kiszámították az „új” bolygó pályáját, az azonban szisztematikusan eltért ettől. A csillagászok ekkor arra gondoltak, hogy nem vettek figyelembe egy olyan hatást, amit egy ismeretlen bolygó gravitációs zavara okoz. Az eltérések alapján kiszámították a feltételezett égitest helyét, beállították a távcsövet és rövid keresés után meg is találták a Neptunuszt. Később hasonló módszerekkel fedezték fel a Plutót is.

Volt tehát egy létező hatás, amelyet az égitestek tömegvonzása okoz. Amikor az ismeretlen bolygó gravitációs hatását nem vették figyelembe, nem is vált be pontosan az előrejelzés. Ma már ezzel nincs gond, hiszen nagy pontossággal navigálnak a bolygókutató szondák tőlünk akár milliárd km-ekre is. Természetesen az asztrológusok - haladva a korral - beveszik a három külső bolygót is a buliba, és a jóslások most is ugyanúgy „beválnak”, mint régen. Egy csillagász számára, - akinek munkaköri kötelessége a gondolkodás - ez bizony elgondolkodtató. Az eltéréseket a jóslatok készítésénél is észre kellett volna venni, s így már régen fel kellett volna fedezni a külső bolygókat. Ez azonban - ki tudja miért - nem történt meg. A Plutó bizony elég halvány égitest, vannak viszont olyan kisbolygók, amelyek több százszor fényesebbek nála, és sokszor alig néhány százezer km-re haladnak el bolygónk mellett. A horoszkópok készítésénél azonban makacsul a Plutó hatását veszik figyelembe, és a kisbolygókét nem.

Az asztrológusok régebben a születés időpontját vették alapul, ma leginkább a fogamzás időpontját használják munkájukhoz. Igaz, az utóbbit nem lehet pontosan megállapítani, de ezt a csillagjósok biztos jobban tudják. A csillagászok tisztában vannak a gyermekszületés rejtelmeivel is, és nem értik, hogy miért nem kell az előzményeket figyelembe venni. Nevezetesen azt, hogy annak a két sejtnek múltja is van. Mindenki tudja, hogy a gyerek sorsát meghatározza, milyen hatások érik az anyát a terhesség kilenc hónapja alatt. Ugyanabban az idopontban sokan születnek a Földön, de nem mindegy, hogy valaki egy munkanélküli magyar anya vagy egy amerikai multimilliomos csemetéje lesz. Meghatározza a sorsot az iskola, a család, a rokonok, az, hogy kivel választ csillagot, stb. (Ez utóbbinál sem a csillagokon múlik a dolog!) Kimutatható ugyan, hogy például tavasszal és ősszel több csillagász születik, mint máskor, ennek azonban van egy szépséghibája. Akkor egyébként is több gyerek születik. A csillagászok tudományos ismereteik és tapasztalataik alapján nyugodtan kijelenthetik:az égitestek nem befolyásolják az ember sorsát!

Az asztrológia - amit a korábban említett félreértések elkerülése végett nevezzünk inkább csillagjóslásnak - függetlenül a modern módszereknek, a nagyfokú szabadságnak, ami a mai magyar kultúrában tombol - semmi más, mint babona!

1999 a napfogyatkozás éve. Hajdanán nagy rémületet keltett a jelenség és sok helyen nyilakat lövöldöztek az ég felé, óriási lármát csaptak, hogy elĄzzék az égi sárkányt, amely felfalni készül a Napot. Ha valaki ezt tenné augusztus 11-én, akkor - finoman szólva - igencsak megmosolyognák. Pedig ez a nézet egyidős az asztrológiával és nincs benne kevesebb ráció, mint a horoszkópokban.

Kepler is csinálta?

A történelem során számos nagyszerű felfedezéssel gazdagította a tudományt a csillagászat. Új égitesteket fedeztek fel, műszereikkel a leggyengébb sugárzásokat gyűjtik és elemzik. Megállapítják az égitestek hőmérsékletét, tömegét, mágneses terét, stb. Föld körüli pályáról már olyan tartományokat is lehet vizsgálni, amelyeket itt a Földön nem. Semmilyen speciális sugárzást sem sikerült kimutatni, ami esetleg gyanús lehet az ügyben, pedig e téren igen fejlett a tudomány. A csillagjóslás viszont semmilyen új felfedezéssel nem gazdagította a világot, pedig lett volna rá lehetősége, mint azt a bolygók felfedezésénél láttuk. A mai csillagászok dolga a tudományos kutatáson kívül a tudományos ismeretek terjesztése is. Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljunk, felvilágosítani, tanítani szeretnének és nem félrevezetni, ezért nem készítenek horoszkópot a csillagászok.

Befejezésül annyit, hogy sokan szoktak Keplerre hivatkozni. Ha már egy olyan híres csillagász is, mint ő, készített horoszkópokat, akkor mégis lehet benne valami?! A csillagászatban járatosak tudják miért készítette jóslatait Kepler. Erre utal egyik szellemes mondása is: „Isten gondoskodik az állatoknak élelemről - a csillagászoknak pedig az asztrológiáról”. De egy átlagos műveltségű magyar polgár számára is furcsa Keplerre hivatkozni. Madách - mint azt iskolai tanulmányainkból tudjuk - korának egyik legműveltebb személye volt. Az ember tragédiájában meg is írta, miért készített Kepler horoszkópokat. Ezt a művet pedig akkor is illik ismerni, ha valaki éppen akkor hiányzott az óráról.