A csillagjóslás alapja a horoszkóp lett, az égitestek állásának vázlata a születés pillanatában. Önkényes szabályokat dolgoztak ki, hogyan lehet a horoszkópból kiolvasni az egyén jellemét, sorsát, életének nevezetesebb eseményeit. Horoszkópokat készítettek nemcsak a születéskor, hanem valamely várható nevezetesebb esemény előtt is, és abból jósolták annak fordulatait és várható kimenetelét.

  A horoszkópkészítés természetesen nem váltotta be azt a csábító ígéretet, amelyet a Nílus áradásának biztos megjósolásából reméltek, mert a csillagjóslás kitalált szabályai olyan jelenségeket próbáltak más jelenségek okainak feltüntetni, amelyek között semmiféle összefüggés nincsen. A horoszkóp legfeljebb véletlenül talált rá az igazságra. A XVIII. században élt Ozanam lengyel matematikus egyáltalában nem hitt az asztrológiában, de egyszer tréfából, teljesen találomra egy horoszkópot készített. Nagyon meglepődött, amikor később arról értesült, hogy több jóslata bevált. A be nem vált horoszkópok száma azonban annyi, hogy csak az olyan kirívó esetekről lehet megemlékezni, mint amikor az asztrológusok 1186-ra vízözönt és orkánokat, 1514-re szörnyű árvizet, 1521-re ismét szörnyű vízözönt jósoltak. Az asztrológia tudományos megalapozottságának hite a kudarcok ellenére is sokáig megmaradt. Az asztrológiai szemlélet nagyon jól illeszkedett az ókori és középkori geocentrikus világképbe. A geocentrikus világképben az égitestek mintegy a Világegyetem középpontjában levő Föld tartozékai. A bibliai teremtésmonda szerint is a Napot és a Holdat azért teremtették, hogy az ember céljait szolgálják. A Föld- és emberközpontú világképpel jól összefér az az elképzelés, hógy az égitesteknek az a rendeltetésük, hogy jelezzék az ember számára a jövőt.

A csillagjóslás sikertelenségéből az asztrológusok így nem azt a következtetést vonták le, hogy éppen olyan haszontalanság, mint a többi régi jóslás, hanem a szabályokat próbálták bonyolítani és finomítani. A kopernikuszi világkép azután elválasztotta a csillagászatot az asztrológiától. A Földnek az égitestek közé sorolása, a bolygók és csillagok fizikai tulajdonságainak megismerése értelmetlenné tette az asztrológia szemléletét és fogalomkörét. A mindennapi élet és a csillagászat között az asztrológia "téves kapcsolásnak" bizonyult. Természettudományokkal foglalkozók számára sokszor szinte hihetetlennek tűnik, hogy ennek az idejét múlt babo­nának még a XX. században, napjainkban is akadnak hívei. A mai asztrológusok tagadják a tudomány illetékességét az égitestek sorsformáló hatásának megítélésére. Szerintük az égitestekről jövő sorsformáló hatások nem tanulmányozhatók a tudomány eszközeivel, hanem csak a tudomány feletti belső meglátás útján közelíthetők meg. Arról azonban, hogy a tudomány vagy valami más által közelíthetők meg az égitestek sorsformáló hatása, csak abban az esetben lehetne vitatkozni, ha léteznének ilyen hatások.

 A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, hogy ilyen hatások nincsenek. Az újabb korban - félretéve minden elvi megfontolást és előítéletet - a modern statisztika módszerével kiterjedt vizsgálatokat végeztek, hogy az azonos születési horoszkópú emberek jellemében, sorsában kimutatható-e valamilyen hasonlóság. A horoszkóp, a jellem és a sors között semmiféle összefüggést nem találtak. Arról sem lehet tehát szó, hogy amint több népies időjárási szabályt vagy ősi gyógyítási módot a tudomány később igazolt, majd egyszer arra is rájövünk, hogy az asztrológiában is "van valami igazság". A népies időjárási szabályokat és gyógyítási módszereket generációk tapasztalatából szűrték le, azt azonban senki sem tapasztalta soha, hogy valamelyik égitest károsító vagy jótékony hatású lett volna. Az asztrológiát illetően nincs mit igazolni, mert ha az égitestek helyzete hatással volna az ember sorsára, ezt a statisztikai vizsgálat kimutatná.

  A tudományon kívül álló, misztikus világnézetű asztroló­gus mellett sokkal több olyan ember akad, aki tájékozatlanságból nem talál lehetetlenséget a csillagjóslásban, vagy olyan is, aki az emberek hiszékenységére építve pénzkereseti forrásul használja a csillagjóslást. Babonás emberek mindenütt akadnak, vannak, akik kártyát vettetnek vagy a tenyerükből jósoltatnak. De ilyesmire inkább az iskolát nem végzett, minden téren tudatlan emberek költik a pénzüket. A csillagjóslást azonban olykor még a humán műveltségű, egyetemet végzett emberek is komolyan veszik.Az értelmiség egy részét is megtéveszti, hogy az asztrológia csillagászati szakkifejezéseket használ, hosszú számításokat végez, és ez számukra a tudományosság látszatát kelti. A csillagászat kutatási módszereit, eljárásait nem ismerők előtt egyaránt lehetséges - vagy felfoghatatlan - több milliárd fényév távolságokról beszélni, mint a csillagokból jósolni. A csillagászok nem kis bosszúságára így sokan ma is egyenlőségjelet tesznek az asztrológia és a csillagászat közé. A nyugati államokban, ahol az üzleti érdek gátlástalanul érvényesül a könyv- és folyóiratkiadásban, nagyszámú asztrológiai könyv és gazdagon illusztrált magazin, hetilap jelenik meg. [...]

 Az emberek egy része szórakozásból, játékból olvasgatja az asztrológiai kiadványokat, nem tulajdonít különösebb fontosságot annak, hogy a jóslat beválik-e vagy sem, hiszen még a meteorológiai tudományos előrejelzés sem mindig válik be. Ez az ártatlannak tűnő játék azonban azt sugallja, hogy amint a bajokért az égitestek állása felelős, a bajokat is majd az égitestek egy másféle helyzete szünteti meg. Tehát a háború veszélyéért sem bizonyos emberek tehetők felelőssé, és a háború kitörését sem szüntetheti meg a társadalmi összefogás. Az asztrológiai kiadványok népszerűségét azzal is fokozzák, hogy a politikai és gazdasági élet alakulását az olvasó igényeinek megfelelően "jósolják".

A szövevényes, bonyolult, különféle alternatívákra és módosításokra alkalmat adó asztrológiai szabályokból nem vonható le egyértelmű következtetés : nemcsak egyvalamit lehet megjósolni, hanem annak ellenkezőjét is. Így sokszor előbb szövegezik meg a "jóslatot" és azután fűszerezik bolygóállásokkal, mintha az ebből következne. Ha külföldi utazása során tájékozatlan embernek kezébe kerül egy ilyen jó papíron nyomott, szép kiállítású asztrológiai folyóirat, hitelt ad a nyomtatott betűnek, és kifogasolja, hogy nálunk miért nincsenek ilyenek. Sőt egyeseknek az az érzése is támadt már, hogy hazánkban talán eltitkolnak valamit a lakosság előtt. A XX. században azonban az asztrológia terjesztése kultúrbotrány, és senkinek sem használ, csak azoknak, akik jövedelmet húznak a kiadványokból vagy pénzért horoszkópokat készítenek. Jósolni sem a csillagokból, sem másból nem lehet.

  Nálunk - éppen a hiszékeny emberek érdekében - törvény tiltja a pénzért való jóslást. Elég baj, hogy illegális csillagjósok még így is nem kis pénzeket csalnak ki a tájékozatlan embérek zsebéből, sőt horoszkópkészítő tanfolyamokat is rendeztek már. Valljuk, hogy a korszerű általános műveltség nemcsak az irodalomban és a művészetekben való tájékozottságot jelent, hanem fel kell ölelnie a természettudomány vívmányait is.