Fesz van

A Hit Gyülekezete másik arca

Bartus László

A Hit Gyülekezete több tízezres taglétszámú, pünkösdi-karizmatikus szellemiségű kisegyház. Létezése óta szakadatlanul viták kereszttüzében áll; támadásoknak van kitéve mind a történelmi egyházak, mind számos magánszemély, elsősorban a gyülekezetbe belépett fiatalok szülei részéről. Utóbbiak többnyire szektának tartják a gyülekezetet, amely elszakítja gyermeküket tőlük, s agymosásban részesíti őket.

Bartus László újságíró nyolc éven át volt tagja a Hit Gyülekezetének, mi több, a vezetők legbelsőbb köréhez tartozott. Nyolc év után megelégelve az őt ért sérelmeket, kilépett a gyülekezetből, s könyvet írt róla, melyben, úgymond "kipakolt".

Mit tudhatunk meg a könyvből? Egyfelől képet kapunk a Hit Gyülekezete ideológiájának, a pünkösdi-karizmatikus felfogásnak főbb elemeiről. A tájékozott olvasó számára ez nem jelent különösebb újdonságot, hiszen e gondolkodásmód lényegét szociológiai tanulmányokból, pl. Kozma Judit Látlelet a megváltásról - Szekta-létről és vallási élményről egy karizmatikus gyülekezet kapcsán című, remekbe szabott könyvéből is ismerheti. Noha ez a tanulmány nem a Hit Gyülekezetéről szól, Bartus László könyve alapján nyilvánvaló az ideológiák hasonlósága. A közfelfogás számára alighanem megdöbbentőek a pünkösdi-karizmatikus felfogás egyes, rendkívül irracionális és középkoriasan primitív elemei. Ilyen például a démonokba vetett hit: a pünkösdisták számára a démonok ugyanolyan hétköznapi, szinte mindenütt és mindenkor jelen lévő realitások, mint a legtöbb ember számára például a kávéscsészék, a golyóstollak vagy a kézitáskák. Szerintük ezek a démonok határozzák meg az emberek gondolatait és viselkedését. Hasonlóan meglepő a pünkösdisták kultúraellenessége: Bartus László szerint a megtérőknek el kellett égetniük összes könyvüket (a Biblián kívül) és szét kellett fűrészelniük összes hanglemezüket, hiszen ezekből rossz szellemek áradnak. Tragikomikus a hit által való gyógyulásról alkotott, naiv elképzelésük is: orvoshoz menni szerintük a hitetlenség jele. A kívülálló szemében ijesztőek a "Szentlélekkel való betöltekezés" külső megnyilvánulásai is: a hívők ilyenkor extázisban rángatóznak a padlón, avagy órák hosszáig tartó nevetőgörcsöket kapnak. Ez az élmény egyébként kulcsfontosságú az egész karizmatikus ideológiában: az istenhit ezen az extatikus érzelmi állapoton alapul.

Noha Bartus könyve igen jól bemutatja mindezeket a furcsaságokat, árnyoldalaikkal együtt, a szerző, annak ellenére, hogy a Hit Gyülekezetéből már kilépett, alapjában véve nem szakadt el magától az ideológiától, a démonokat (a Biblia nyomán) például továbbra is realitásoknak tartja.

A könyv lényege azonban nem ez, hanem a Hit Gyülekezete vezető lelkészének, Németh Sándornak a jellemzése. Bartus teljhatalommal rendelkező diktátorként mutatja be Némethet, aki valójában nem a Szentlélek, hanem feltehetően valamilyen rossz démon befolyása alatt áll, ezt viszi át a hívőkre is, az istentiszteleteken pedig valójában feketemágiát űz. Bartus szerint Németh Sándor személyisége, viselkedése az, ami elviselhetetlenné tette a gyülekezet (vagy legalábbis a belső körben lévő személyek) életét, tönkretette és ellehetetlenítette emberi kapcsolataikat. Kétségtelen, hogy Bartus László nagyon szenvedett attól a pszichikai nyomástól, amelyben Németh Sándor részesítette, de nem csak ő volt evvel így. 1998-ban a Hit Gyülekezetében szakadás következett be: a vezetők egy része nem tudta tovább elviselni a vezető lelkész önkényeskedéseit, kivált az egyházból, és Budapesti Autonóm Közösség néven új egyházat alapított. Néhány száz hitgyülekezetes követte őket az új egyházba.

Bartus László ezenfelül a Hit Gyülekezete pénzügyi manipulációiról is ír. A gyülekezeten belül leírása szerint szinte minden pénzügyi tranzakció feketén, zsebből zsebbe történt, elképesztő trehánysággal, ez pedig sikkasztásokat, áfa-csalásokat és egyéb törvénytelenségeket vont maga után. A vezető lelkész minden pénzt magához vont, a hívők befizetett tizedjeiből havi tíz-tizenötmilliós tiszta jövedelemre tett szert (adózatlanul), s ebből fejedelmi módon élt, miközben az alkalmazottak nagy részének csupán éhbért fizetett. A lenyúlt pénzekből kacsalábon forgó várat építtetett magának a Balatonnál.

Még érdekesebb ennél az, amit Bartus Németh Sándor politikai manipulációiról ír. A Hit Gyülekezete csupán érdekazonosság miatt kereste az SZDSZ kegyeit, s minden úton-módon befolyásolni próbálta azt, többek között ezért építették be Hack Pétert az SZDSZ-be. Hack Pétert egyébként a könyv Németh Sándor legjobb tanítványaként, elvtelen és feltétlen kiszolgálójaként festi le.

Sokakat meg fog döbbenteni az "imakommandók" tevékenységének leírása is: a gyülekezet órákig, napokig, hetekig tartó imádkozással próbálja céljait elérni; s az ügy érdekében nem riad vissza attól sem, hogy az imákban ellenségeinek mindenféle rosszat, sőt, egyes esetekben halált kívánjon.

Noha a könyv állításainak nagy részét Németh Sándor visszautasította és a könyvet provokációnak tekinti, Bartus László leírásai, személyes és emberi hangvétele véleményem szerint hitelessé teszi mondanivalóját. Nem vitás, hogy Bartus László érzelmileg mélyen érintett mindabban, amiről ír, indulatai a szövegen is átsütnek. Emiatt bizonyára sok elfogultság van közléseiben; a könyv a Hit Gyülekezete életét úgy írja le, ahogyan azt Bartus László, ez az intelligens és érzékeny fiatalember látta. De éppen érzelmi érintettsége az, amely beszámolóját hihetővé és őszintévé teszi az olvasó szemében. A színesen, sok helyütt kesernyés humorral előadott történetek élvezetesek és hitelesek, Bartus személyes lelki válságának leírása pedig engem személy szerint mélyen megrázott.

Örülök is meg nem is, hogy ez a könyv megjelent. Örülök azért, mert híve vagyok a véleménynyilvánítási szabadságnak, és úgy vélem, ha Bartus László el akarja mondani a világnak, hogy mi zajlik a Hit Gyülekezetében, akkor meg kell adni a lehetőséget neki, hogy elmondhassa. Örülök azért is, mert a pünkösdista ideológia irracionalitásainak némelyikére fényt vet, ezáltal az olvasót védetté teszi ezen irracionalitásokkal szemben. Nem örülök viszont azért, mert feltétlen híve vagyok a vallásszabadságnak is, s ez a könyv sok indulatot válthat ki a közvéleményben a Hit Gyülekezetével szemben. Az indulatokat meglovagolhatja a politika, s jogi úton korlátozhatja a vallásszabadságot, ez viszont aggasztó és veszélyes irány lenne. Éppen ezért, bár Bartus László könyvét felbecsülhetetlen értékű kordokumentumnak tartom, személyes hangvétele pedig külön értéket képvisel, magam mégis hasznosabbnak tartom az indulatoktól mentes, tárgyilagos, inkább szociológiai jellegű értekezéseket, és az ilyenek közelebb állnak gondolkodásomhoz, mint a személyes sérelmekből fakadó pocskondiázások.

Bartus László a Hit Gyülekezete tragédiájának azt tartja, hogy Németh Sándor, ez a (Bartus leírása szerint) diktatorikus hajlamú, torz személyiségű ember rátelepedett és nem ereszti. Én viszont ezt nem egyszerűen véletlen balszerencsének tartom; alighanem a pünkösdi-karizmatikus ideológiát követő vallási csoportosulások mindegyikét fenyegeti ez a veszély. Ahol a demokratikus módszereket szándékosan "teokratikus" módszerekkel váltják fel, ahol a gondolatokat nem az érvek és ellenérvek mérlegelése alapján értékelik, hanem azt találgatják, vajon a Szentlélek avagy valamilyen démon hatására született-e a gondolat, ahol a döntéseket az hozza, akinek több van a "kenetből", ahol a természetes emberi kapcsolatokat, a külvilággal való kontaktusokat az ideológia nevében korlátozzák, ott szükségképpen valamilyen abnormális rendszer alakul ki, amelyben a "Szentlélekhez legközelebb álló" ember túlhatalomra tesz szert. A túlhatalom szükségképpen vezet személyiségtorzuláshoz, a hatalmi rendszer az alattvalók személyiségét is károsítja. Azt Bartus László is felismerte, hogy amiről ír, az egy rendszer; nem az emberek a rosszak, hanem a rendszer. Könyve azonban azt sugallja: ez a rendszer Németh Sándornak köszönhetően alakult ki. Jómagam úgy látom: Németh Sándor is a rendszer terméke. S mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Bartus egy megjegyzése szerint a "némethizmus" egyes elemei már a Budapesti Autonóm Közösségben is megjelentek.

Kérdés persze, hogy ez baj-e. Nem föltétlenül. Elvégre az egyházak saját maguk alakíthatják ki belső rendszerüket, ezt a jogukat nem lehet tőlük megvonni, és kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely kívülről, jogi eszközökkel próbálná szabályozni az egyházak belső életét. A baj akkor kezdődik, ha az egyházon belül nem tartják be a törvényeket, nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Szerencsére társadalmunkban nehezen képzelhető el, hogy egy egyház tagjai a külső környezettől teljesen elszigetelten éljenek, s ne legyenek képesek adott esetben kívülről segítséget kérni. Ha az egyház belső élete antidemokratikus is, a társadalom demokratikus intézményei elvben mindenki számára hozzáférhetőek; Bartus László maga is a rendőrséghez, ill. az ombudsmanhoz akart fordulni, amikor a gyülekezetből való kiválása után zaklatták. Több-kevesebb nehézség árán tehát bármelyik egyháztól meg lehet szabadulni, ha a sors úgy fordul, hogy valaki számára az egyházban való lét már nem kívánatos. A csapdaként működő szekták ellen a társadalom éppen a demokratikus intézményrendszer jobb megismertetésével és a szekták működésének feltárásával védekezhet.

Ennek a könyvnek alighanem viharos utóélete lesz. Bár Németh Sándor azt nyilatkozta, hogy nem kíván pert indítani Bartus László ellen (holott egy becsületsértési pert biztosan megnyerne), a pénzügyi ellenőrzések és a politikai szócsaták kapcsán még számos botrányra számíthatunk, s erősödni fog a "szektaellenes" hangulat is. Én csak azt tudom javasolni az olvasónak: olvassa el ezt a könyvet, de őrizze meg hidegvérét: ne hergelje fel magát sem Németh Sándorral, sem a Hit Gyülekezetével szemben (s természetesen Bartus Lászlóval szemben sem). Tekintsen a bemutatott jelenségekre úgy, mint figyelemre méltó szociológiai tényekre, s indulatoskodás helyett próbáljon meg a jelenségek mögött rejlő emberi és szociológiai okokon elgondolkodni. A legmelegebben pedig éppen a Hit Gyülekezete tagjainak ajánlanám a könyv elolvasását - sajnos azonban erre semmi esély sincs.

Értékelés (1-10): 7

Szilágyi András

Bartus László: Fesz van. A Hit Gyülekezete másik arca.
A szerző magánkiadása, 1999
ISBN 963 5509 89 8
287 oldal, ebből 10 oldal fekete-fehér fényképekkel. Ára: 1200 Ft