A filozófia világa
Nigel Warburton
Nigel Warburton cambridge-i filozófiaprofesszor fontos és nemes célt tűzött maga elé, amikor elkezdte írni A filozófia világa című könyvecskéjét. Emberközelbe kívánta hozni a filozófiát, ismertetni a filozófia legalapvetőbb problémáival kapcsolatos különféle álláspontokat, érveket és ellenérveket, s mindezt tömören, közérthető stílusban, elkerülve a laikus számára riasztó szakzsargon felesleges használatát. Olyan problémákkal foglalkozik, amelyeken mindannyian elgondolkodtunk már, s a korábbi filozófusok érvrendszerének bemutatásával eszközöket kíván nyújtani az olvasó számára a filozófiai kérdésekről való önálló gondolkodáshoz.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Warburton törekvését siker koronázta: a könyv valóban közérthető, olvasmányos, elolvasható mindenféle filozófiai előismeret vagy műveltség nélkül is, ugyanakkor mégis igényes, korrektül ismerteti az egyes problémákra adott különféle filozófiai válaszokat, s lehetőséget ad az olvasó számára a gondolkodásra, saját véleményének kialakítására.
Nem filozófiatörténeti könyv ez: fejezetei problémák, kérdéskörök köré szerveződnek, az egyes fejezetek pedig az adott kérdéskörrel kapcsolatos különféle álláspontokat, érveket, ellenérveket és bírálatokat ismertetik. A történetiségnek alig találjuk nyomát a könyvben, sőt, még a filozófiatörténet nagy alakjainak nevével se nagyon találkozunk. Nincs az az érzésünk olvasás közben, hogy most tanulunk valamit, ismereteket szerzünk; soha nem érzünk olyan késztetést, hogy most megjegyeznünk, memorizálnunk kellene valamit. Ennek a könyvnek az olvasása inkább gondolkodást jelent: töprengést, a különféle érvek, ellenérvek folyamatos mérlegelését. Közben pedig szüntelenül érezzük azt a nyugtalanító késztetést, hogy mi magunk is kialakítsuk saját álláspontunkat. Ez néha könnyebben, néha nehezebben megy; a filozófia természete olyan, hogy többnyire mindegyik álláspontnak van valami hibája, de mindegyikben van valami igazság is.
A könyv első fejezete az Isten címet viseli, s igen jó összefoglalását adja az Isten létezésének, illetve nemlétezésének bizonyítására leggyakrabban felhozott érveknek (első ok érve, ontológiai érv, a szerencsejátékos érve, a rossz problémája, stb.), s az érvek különféle bírálatainak (pl. szabad akarat, csodák). A további fejezetek az etikával (keresztény és kanti etika, konzekvencializmus, utilitarizmus, meta-etikák), a külvilággal (a józan ész realizmusa, idealizmus, fenomenalizmus, reprezentációs és kauzális realizmus), a tudományos megismeréssel (tudományos módszer, az indukció problémája, falszifikáció-elmélet), a tudattal (test és tudat problémája, dualizmus, fizikalizmus, behaviourizmus, funkcionalizmus) és a művészettel (a művészet definíciója, az értelemhordozó forma elmélete, idealista elmélet, intézmény-elmélet, anti-intencionalizmus, hitelesség, hamisítványok) foglalkoznak. Minden érvrendszer bemutatása után ismerteti az adott érveléssel szemben felhozott bírálatokat, sőt, többnyire a bírálatokra adott védekezéseket is. Az előforduló idegen szavakat, szakkifejezéseket mindig világosan megmagyarázza. Megjegyzendő, hogy Warburton sohasem foglal állást abban a kérdésben, hogy a bemutatott álláspontok közül melyik a helyes. Bár némelyik fejezetnél eléggé világos, hogy melyik felfogás adja a valóság legelfogadhatóbb magyarázatát, Warburton elfogulatlanul mutatja be a különféle érvrendszereket, s mindig az olvasóra bízza a végső szó kimondását.
A könyvnek az az erénye, hogy a történetiségtől függetlenül mutatja be a különféle gondolkodásmódokat, egyben hátránya is. Az ember sokszor szeretné tudni, hogy az éppen ismertetett érvrendszert mely filozófusok képviselték, az adott érvelés mely korban keletkezett, s az idők során hogyan fejlődött. Sajnos ezt csak kivételes esetekben tudhatjuk meg a könyvből. A könyv azonban elegendő ösztönzést ad az olvasónak ahhoz, hogy a könyv elolvasása nyomán kedvet kapva a filozófiához, valamilyen filozófiatörténeti művet is fellapozzon. A további tájékozódást szolgálja a könyv végén található kommentált irodalomjegyzék is, amely azonban kizárólag angol nyelvű műveket sorol fel (kivéve Bertrand Russell: A filozófia alapproblémái c. művét, amely magyarul is megjelent). Jó lett volna, ha a magyar kiadás szerkesztője - némi többletmunkával - kiegészítette volna néhány magyar nyelvű művel is a listát, noha valószínű, hogy nem minden témához létezik igazán jó magyar nyelvű monográfia.
Sajnos a magyar fordítás hagy némi kívánnivalót maga után. Úgy látszik, a ponyvaregények kiadóihoz hasonlóan manapság már a Kossuth kiadó is rákényszerül arra, hogy megspórolja a korrektort és a nyelvi lektort; így maradhatott benne a könyvben pl. olyan félrefordítás, hogy "a számítógépekben szilikon chipek" vannak (132. old.; helyesen: szilíciumchipek), ill. számos kifejezés helytelen különírása. A könyv tartalmát szerencsére nem érintik ezek az apró hibák; tárgyi tévedéssel, tartalmi félrefordítással sehol nem találkozunk.
Bátran ajánlható a könyv mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a filozófia nagy kérdései iránt, de a filozófiai művek nehézsége, szakzsargonja, terjedelme vagy a bennük lévő memorizálandó ismeretanyag elbátortalanította őket. Minden bizonnyal hasznosnak fogják találni azonban azok is, akik valamilyen mélységben már foglalkoztak filozófiával; a különféle érvek és bírálatok ilyen tömör, lényegretörő és korrekt összefoglalását nehezen lelni föl másutt. A könyv egy-egy fejezetét negyedóra alatt el lehet olvasni, s szinte biztos, hogy az olvasó - az olvasottak nyomán eltöprengve - számos kérdésben ki fogja majd alakítani a saját álláspontját, s ennek során át fogja élni az önálló gondolkodás semmi máshoz nem hasonlítható örömét.
Szilágyi András
A könyv adatai:
Szerző: Nigel Warburton Cím: A filozófia világa Kiadó: Kossuth Könyvkiadó Kiadás éve: 1995 (2. kiad.) Kiállítása: fűzve, ára 395 Ft Száma: ISBN 963 09 3681 X Oldalak sz.: 168 old. Kulcsszavak: filozófia