Aura

Az aura – a New Age metafizikája szerint – egy színes körvonal, vagy összefolyó körvonalak összessége, amit tárgyak bocsátanak ki magukból. A fogalom nem összekeverendő a keresztény ikonográfiában a szentek ábrázolásánál használt dicsfénnyel, vagy sugárkoszorúval, amely az isteni kapcsolatot és világosságot jelző fényes sugárzás. A New Age-ben aurája van az alacsonyrendű amőbának éppen úgy, mint egy szúnyognak, vagy bármelyik kupac kecsketrágyának. A feltételezések szerint ez az aura (amit emberek esetében állítólag a csakrák bocsátanak ki) valamilyen természetfeletti, mindent átható energiamezőt vagy életerőt jelez. Normális körülmények között az aurát csak néhány ún. pszichikus képességekkel rendelkező egyén láthatja, azonban egy kis gyakorlással, vagy egy speciális, „pinacianol-bromid” szűrős auraszemüveggel (kapható a legközelebbi New Age boltban), bárki számára láthatóvá válnak. Fényképen való rögzítése Kirlian fényképészettel lehetséges. Legalábbis ebben hisznek a New Age spiritisztái.

Ezzel szemben lehet, hogy aurát akkor látunk, ha migrénünk, epilepsziánk, esetleg valamilyen látási vagy agyműködési zavarunk van. Ezek az aurák azonban némileg különböznek az aura-tréningekben szereplőktől – általában egy gyengén megvilágított helységben, fehér háttér előtt található tárgy nézésénél jelentkeznek. Amit az ember ilyenkor lát, az nem rejtett pszichikus erők megnyilvánulása, hanem retinafáradtság, vagy más természetes érzékelési jelenség. Hasonló tapasztalható, ha az ember bizonyos színes vagy fekete-fehér mintákat néz mereven. A látás során nem szó szerint érzékeljük a külvilágot, például amikor egy színes tárgyat nézünk, akkor ezt a többszörözött információt a szem nem küldi el folyamatosan az agynak. A vizuális érzékelés nagy részéért maga az agy a felelős. Tömören, még ha aurát is érzékel valaki, az nem bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez valamilyen fizikai vagy természetfeletti energiamezőnek felel meg.

Vannak pszichikusok (médiumok), akik szerint az aurában megjelenő színek jelentéssel bírnak. Edgar Cayce például nem csak jelentést társított az egyes színekhez, de összekapcsolta őket a zenei skála egyes hangjaival, a Naprendszer bolygóival, és különböző egészségügyi problémákkal is. Ugyanakkor Robert Bruce – saját véleménye szerint auraszakértő – elutasítja azt az elképzelést, hogy az egyes színeknek jelentésük lenne. Az ő elképzelésében maguknak a színeknek is van aurája, így például a viselt ruha befolyásolja az aura színét. Szerinte:

Az emberi aura egyszerre energiamező, és a testet átszövő életerő megjelenése. Ezek a környezetünk és életvitelünk által befolyásolt energiák határoznak meg minket. Az aura tükrözi az egészségi állapotunkat, karakterünket, szellemi tevékenységünket és érzelmeinket, sőt, sokszor más tünetek előtt jelez különféle betegségeket.

Az az elképzelés, hogy az aura tükrözi az egészségünket gyakori az igazi aura-hívők körében. De vajon melyik szín milyen állapotnak felel meg? Nincs egyetértés a színek jelentésében, ami jelentősen megnehezíti, ha nem egyenesen lehetetlenné teszi a színek és a betegségek közötti korreláció felderítését empirikus kísérletekkel. Másképpen fogalmazva, az aura-fejtés olyan, mint a Rorschach tesztek fejtése, azzal a nehezítéssel, hogy az egyes médiumok különböző mintákat láthatnak.

Rendelkezésünkre áll a felszerelés, amellyel a különböző testek által kibocsátott bármilyen energiát észlelhetünk, csakúgy, mint a tárgy által visszavert fény spektrumát. Annak ellenére, hogy rendkívül alacsony energianívókat érzékelő berendezés is létezik, soha senki nem észlelt aurát, vagy bármilyen, az aurát állítólag felépítő energiát tudományos eszközökkel. Egy PET szkenner körülbelül egymilliószor érzékenyebb, mint az emberi szövet, mégis el kéne hinnünk, hogy néhány különleges ember képes látni olyat, ami egyébként érzékelhetetlen. Mi több, még azt is, hogy mindannyian képesek vagyunk az aurák érzékelésére, csak valahogy háttérbe szorítottuk, illetve nem treníroztuk a belső erőket megnyitó pszichikus énünket.

Elgondolkodtató az is, ahogyan a nyugati világ legjobb aura-olvasója csúfos kudarcot vallott, amikor élő televíziós közönség előtt tették próbára. A Berkeley Pszichikai Intézet (Berkeley Psychic Institute, BPI) a legjobb aura érzékelőjét küldte, hogy képességének bizonyításával elnyerjen egy 10000 dolláros díjat. A teszt Bill Bixby egyik műsorában került adásba, a jutalmat pedig James Randi ajánlotta fel. Az aura-olvasó egyetértett abban, hogy a megtervezett teszt pontos és fair. A médiumnak bemutattak körülbelül 20 embert, és megkérdezték tőle, hogy látja-e az aurájukat. A médium azt felelte, hogy igen, mindnek van, és mindegyik kiterjed vagy fél méterrel az illető feje felé. A húsz aurával rendelkező ember ekkor lement a színpadról. Nem sokkal ezután fellibbentettek egy függönyt, ami mögött húsz fülke volt. Megkérdezték a médiumot, hogy látja-e a fülkék felett az aurákat. A válasz pozitív volt. A 10000 dollár elnyeréséhez a médiumnak mindössze annyit kellett tennie, hogy pontosan megmondja, hogy melyik fülkében található ember, és melyik üres, természetesen az alapján, hogy ő az embert rejtő fülkék felett látja az aurákat. A közönség egy kamera segítségével felülnézetből követhette az eseményeket. A médium azt állította, hogy mindegyik fülke felett lát aurát, és hogy mind mögött rejtőzik egy ember. A fülkék válaszfalait ekkor felemelték, felfedve, hogy hol vannak emberek. Összesen kb. 6 fülkében volt valaki. A médium ezek után még csak nem is volt meglepett. Azzal vigasztalta magát, hogy húszból hat egy nem is olyan rossz eredmény ilyen ellenséges környezetben.

Természetesen ez a teszt csak azt bizonyítja, hogy a teszt alanya nem rendelkezik ilyen képességgel, nem pedig azt, hogy általában nem léteznek aurák, vagy hogy azok nem tükröznek szellemi, érzelmi vagy egészségi állapotot. Ugyanakkor Randi felajánlása még mindig fennáll a vállalkozó kedvűek számára, azzal a különbséggel, hogy a díj most már egy millió dollár. Miért nem kígyózik a sor Randi háza előtt? Ha a médiumoknak igaza van az aurákkal, illetve jelentésükkel kapcsolatban, akkor mi sem lenne egyszerűbb, mint felmarkolni ezt a díjat. Még ha nincsenek is rászoruló médiumok, akkor is bizonyíthatnák ügyüket, a díjat pedig felajánlhatnák valamilyen jótékony célra.

A Berkeley Pszichikai Intézetnek egyébként különleges helye van a szívemben. Néhány évvel ezelőtt láttam egy BPI posztert egy hirdetőtáblán a Sacramento Városi Főiskolán, az irodám közelében. A poszter a BPI általános tájékoztatója mellett a következő szlogennel hívta fel magára a figyelmet: Lehet, hogy nem vagy pszichotikus, csak pszichikus! Ezt látva írtam az iskola pszichológusának, aki pont a problémás egyénekkel foglalkozott akkortájt és aggodalmamat fejeztem ki a poszterrel kapcsolatban. Válaszlevelében azt kérdezte, honnan tudtam, hogy ő is BPI-os. (Ha néha megvetést vél felfedezni írásaimban a pszichológusokkal szemben, akkor kérem, vegye figyelembe, hogy traumás gyerekkorom volt, tele ehhez hasonló élményekkel.)

Jól ismertem már a BPI-t egy rendezvénysorozatról is. A Kaliforniai Egyetemen (University of California at Davis, UCDavis) minden májusban megrendezik a 60-as éveket idéző „Tejes Föld” fesztivált. A campust három napon keresztül ellepik a batikolt pólók, pszichedelikus (halucinatív) zenék, füstülők, virágot hajukba tűző gyerekek, marihuánás cigaretták, guruk, illatos olajjal masszázst kínálók, a kézimunkák, továbbá a New Age gyógyítás és vallás legújabb fejleményei, a karma őrség emberei (akik a drog-túladagolásokra figyelnek), és még sorolhatnám. Van egy aura-néző fülke is, amit a BPI tart fenn. Itt néhány dollárért kiülhetünk a szabadba egy széken, mellé zene szól, füstölők árasztják az illatokat, a tömeg hömpölyög, egy BPI-os ember pedig eközben olvassa az auránkat. Pontosabban, a BPI médium egy előre nyomott sablonra pingál színes zsírkrétával valami ember formájú mintát, majd elmondja, hogy az aura mit jelent. Sokáig ártatlan játéknak tartottam a dolgot, hiszen csak néhány dollárt kérnek érte. De most már inkább kitennék egy plakátot azzal a felirattal, hogy "Ha aurát lát, lehet, hogy nem pszichikus, csak agyi vagy látási zavara van. Mielőbb keresse fel orvosát."

Szinesztézia

Dr. Jamie Ward (Pszichológiai Intézet, University College London) a Cognitive Neuropsychology 2004 októberi számában (21. évf. 7. szám) írt le egy érdekes esetet. A vizsgált alany egy G.W.-ként ismert nő, aki lila és kék színeket látott, ha személyesen vagy névről ismert személyek nevét olvasták fel neki. Ezt a jelenséget szín-érzelem szinesztéziának hívják.

A 2000 ember közül egyben előforduló szinesztézia az a jelenség, amikor az egyik érzékszerven érkező inger reakciót vált ki egy másik érzékszervben. Például egy szinesztéziás ember formákat érzékelhet ízleléskor, vagy szagokat érezhet hangokhoz kapcsolódóan. A jelenség feltehetően agyi okokra vezethető vissza, sok kutató szerint az agy különböző területeinek (például a szaglásért és az érzelmekért felelős központoknak) rendellenes keresztbekapcsolódásáról van szó. Ismereteink szerint örökölhető.

Dr. Ward szerint:

A színes aurák érzékelésének képessége fontos szerepet töltött be a régi idők mondavilágában és miszticizmusában. A saját magukról ilyet állító emberek közül sokan bizonyára sarlatánok, de elképzelhető, hogy néhányuk szinesztéziával született.

G.W.-t nem érdekli az okkultizmus, és nem hisz abban, hogy misztikus képességei lennének, de nem nehéz elképzelni, hogy egy másik korban, illetve kultúrában így értelmeznék képességeit.

Ahelyett, hogy azt feltételezzük, hogy az emberek aurát vagy energiamezőt bocsátanak ki, amit csak preparált kamerák és gyakorlott látnokok észlelnek, elég arra gondolnunk, hogy a szinesztézia jelenségével állunk szemben.

Tehát az auraészlelések egy részét nem feltétlenül kell a csakrák által kibocsátott energiának, vagy ellenkezőleg, szándékos megtévesztésnek, becsapásnak tartanunk, hanem talán magyarázhatjuk szinesztéziával.

Lásd még auraterápia és Kirlian fényképészet.

További olvasmányok

Az Aura (Részlet Makai Mihály: Merre vagy szellem napvilága? című könyvéből)

James Randi: Nem sokra mén a parafenomén

Idegen nyelven:

• Energy Healing: Looking in All the Wrong Places by Robert Todd Carroll
• Aura Photography: A Candid Shot by Joe Nickell, Skeptical Inquirer, May/June 2000
• Don Lindsay's "Human Auras and Energy Fields"
• The Joy of Visual Perception: A Web Book by Dr. Peter K.Kaiser, York University, Canada, (retired), especially his Physics of the Visual Stimulus
• Perception (Evan Pritchard, Ph.D., Department of Psychology, University of Winnipeg)
• Illusions (Dave Landrigan, Ph.D., Department of Psychology, University of Massachusetts Lowell)
• Rainbow Coalition of the Brain by Rowan Hooper, Wired, March 4, 2005

Cytowic, Richard E. 1998. The Man Who Tasted Shapes. MIT Press.

Cytowic, Richard E. 2002. Synesthesia: A Union of the Senses. MIT Press.

Randi, James. An Encyclopedia of Claims, Frauds, and Hoaxes of the Occult and Supernatural (N.Y.: St. Martin's Press, 1995).

Robertson, Lynn C. and Noam Sagiv, editors. 2004. Synesthesia: Perspectives from Cognitive Neuroscience. Oxford University Press.

Sacks, Oliver W. An anthropologist on Mars : seven paradoxical tales (New York : Knopf, 1995).

Ward, Jamie (2004). Emotionally mediated synaesthesia. Cognitive Neuropsychology. Vol. 21 no. 7. 761-772.