csoportosítási illúzió
A csoportosítási illúzió az az érzés, hogy véletlenszerű események,
ha csoportosan fordulnak elő, valójában nem véletlenszerűek. Az jelenség
oka a szelektív gondolkodás, amely egy hibás feltevésen alapul. Például
sokakat meglep, ha egy sorozatban négy fej jön ki pénzfeldobásnál. Pedig
egy huszas sorozatban 50% az esélye, hogy legyen egy négyes fejsorozat.(Gilovich).
Az is meglepő, de hasonló az esélye annak, hogy egy adott környéken statisztikailag
szignifikáns csoport lesz rákos esetekből. (Gawande)
Ami jóval ritkább, váratlanabb, és minden bizonnyal nem véletlenszerű,
hogy egy huszas dobássorozatban, az előző dobás ellentéte. Bármely ilyen
sorozatban jóval váratlanabb, mint elvártjuk, hogy egy 2.4.6.8 stb. sorozat
pont megfelel annak, amit a véletlentől várnánk. Hosszú távon 50-50% lesz
a fej és írás aránya (már ha rendes érméről, és rendes dobásról van szó).
De rövid távon a legváltozatosabb variációk előjönnek, még igen valószínűtlennek
tűnők is.
Statisztikailag szokatlan számú rákos esetet találni egy környéken
(az átlag hat-hétszerese) nem ritka és szokatlan. Attól is függ, hol jelöljük
ki a környék határait. Olyan rákelőfordulás, ahol az átlagnál 700-szor több
eset van, mint amilyen a törökországi Karianban a mezothelioma, viszont ritka
és nem várt. A pajzsmirigyrák előfordulása csernobili gyerekeknél 1000-szer
több volt a katasztrófa után. (Gawande)
Néha egy ESP kísérlet alanya vagy egy varázsvesszős jobb eredményt
ér el, mint várható. Mindazonáltal ez még nem jelenti feltétlenül, hogy az
esemény nem a véletlen műve. Ez a valószínűségszámítás szabályai szerint
is várható. Ezek pont a véletlenszerűség jelei. Egyes ESP kutatók különösen
hajlamosak az alanyok találatainak sávjait úgy tekinteni, hogy a pszí képességek
az időben változnak. Az opcionális kezdés és befejezés alkalmazása erre a
feltevésre, és a véletlen szabályainak figyelmen kivül hagyására épül. Ha
a csoportosítási illúzió a megerősítési torzítással társul, az jó képlet
az önáltatásra és megtévesztésre.
Egy klasszikus tanulmány a csoportosítási illúzióról, az amely a
"forró kéz" jelenségét vizsgálta a kosárlabdában(
Gilovich
, Vallone, and Tversky). Az edzők ,a játékosok és a rajongók szerint
a játékosok hol "forró sorozatban" hol "hideg sorozatban" vannak. Egy részletes
elemzés a Philadelphia 76-osok lövőiről a 1980/81-es szezonban nem talált
semmi olyasmit a játékosok találati és hibázó sorozataiban, mint ami a véletlentől
várható volt. Vizsgálták a Boston Celtics büntetődobásait két szezonban.
Ha egy játékos elsőre talált, akkor 75% eséllyel másodszorra is. Ha elsőre
nem sikerült, akkor is 75% volt a siker esélye a másodiknál. Lőnek sorozatokat,
de csak a véletlennek megfelelően. A "forró" és "hideg" csak illúzió. Mindenesetre
a hívei az elméletnek nem fogadták el a bizonyítékot, hiszen ők "jobban tudják"
a tapasztalatokból.
A járványtanban a csoportosítási illúziót texasi-éleslővészeti megtévesztésnek
is nevezik. Khaneman és Tversky a "Kis Számok Törvényében" való hitnek nevezi,
mivel úgy tekintik a csoportosítási illúziót, mint azt a tévedést, mely szerint
egy nagy populáció mintája megismétlődik annak minden részhalmazában.
további olvasnivaló
Gawande, Atul. "The Cancer-Cluster Myth,"
The New Yorker, February 8, 1999, pp. 34-37.
Gilovich, T., R. Vallone, and A. Tversky (1985).
"The hot hand in basketball: On the misperception of random sequences,"
Cognitive Psychology, 17, 295-314.
Gilovich, Thomas. How We Know What Isn't So: The Fallibility
of Human Reason in Everyday Life
(New York: The Free Press, 1993).
Tversky, A. and D. Khaneman (1971). "Belief in the law of small
numbers," Psychological Bulletin, 76, 105-110.
