Hamis dilemma
Az hamis dilemma
a kizárásos következtetés helytelen
változata; néha vagy-vagy csapdának
is hívják. Azon alapszik, hogy a dilemma, ahol
látszólag vagy az egyik, vagy a másik
alternatívát kell választani, valójában
nem fedi le az összes lehetőséget. (Vannak
áltrilemmák stb. is)
Ha például
valaki látszólagos pszichikus képességeit
demonstrálja, könnyen eshetünk az hamis dilemma
csapdájába mondván: Vagy csaló,
vagy pedig tényleg médium; és mivel nem
csaló, bizonyára egy igazi médium.
Van legalább még
egy magyarázat a látszólagos pszichikus
képességeire: Őszintén hiszi, hogy
médium, de nem az. Egy Sylvia Browne, egy John Edward,
vagy egy James
Van Praagh sokak
számára könnyen tűnhet médiumnak, de
nem kell feltétlenül csalónak lenniük, ha
nem azok. Talán tényleg csalók, de lehet,
hogy őszintén elhiszik magukról, hogy valóban
kapcsolatban állnak a másik oldallal. Más
szóval becsapják magukat; de ez nem azt jelenti,
hogy szellemileg nem épek, csak azt, hogy a hamis hitük
olyan mélyen bevésődött a személyiségükbe,
hogy semmilyen mennyiségü bizonyíték
vagy érv nem képes ráirányítani
a figyelmüket a tévedéseikre.
Egy személy tévesen
médiumnak hiheti magát attól is, ha
olyasmivel szembesül, amit nem tud természeti
törvényekkel megmagyarázni. Ezt a nemtudásból
fakadó téves következtetést mások
tovább erősíthetik. Az átélt élmény
és a másoktól jövő pozitív
visszacsatolás elhiteti vele, hogy különleges
"adománya" van. A véletlen
egybeesések
innentől kezdve már a tisztánlátás
jelei a szemében. Ha fogékony személy, és
gyorsan és hatékonyan ráérez mások
szükségleteire, elhitetheti velük, hogy
paranormális képességei vannak, pedig
igazából csak nagyon érzékeny és
jó megfigyelő. Könnyen elképzelhető, hogy
fogékony a testbeszédre, vagy tudat
alatt észrevesz finom jeleket,
mint a szemmozgás vagy az épphogy csak észlelhető
mozdulatok, amik üzenetet hordoznak. Valaki megkérheti:
meséljen arról, amit lát vagy hall, abban a
reményben, hogy médiumunk belelát a jövőbe,
vagy felveszi a kapcsolatot a holtakkal. Szívességből
megteszi, és ilyen dolgokat mond mit pl. "Köszöni
szépen a zenét", "Nemsokára pénz
áll a házhoz", vagy "A bátyád
lényegesen meg akarja változtatni az életét".
Az ember hajlamos jelentést és fontosságot
tulajdonítani az ilyen kijelentéseknek, ami tovább
erősíti mind az ő, mind újdonsült
médiumunk hitét. Erős kötődés
működik a médiumok és kuncsaftjaik között,
akik hisznek pszichés képességeiben, ez néha
nagyon szoros, és érzelmi töltésű:
csoportban a jelenség ragályossá is válhat.
"Azt mondja, köszönöm Bolyhost, van ennek
valami értelme?" Egy nő elzokogja magát. "Ő
a kislányunk! Csak három éves volt. Imádta
a bolyhos kis takaróját. Minden éjjel
betakargattam a kedvenc bolyhos takarójával."
Ettől persze a fél hallgatóság elsírja
magát abban a hiszemben, hogy a médium kapcsolatot
létesített vele. Miért? A médium egy
elejtett megjegyzése alapján egy szegény nő
elhunyt kislányára asszociált. Minden, a
bolyhos takaróra vonatkozó specifikus információt
maga a kliens szolgáltatott, míg a hallgatóság
és maga a médium is abban a hitben ringatja magát,
hogy halott gyermek egy vadidegent szólított meg
ezen a bizarr módon (okkult üzenet publikus fórumon).
Tehát
azon kívül, egy magát médiumnak mondó
személy valóban az, vagy csak csaló, van egy
harmadik lehetőség is: hogy önáltató. A
képességét viszont, hogy meggyőzze magát
és másokat a paranormális erejéről,
ez nem csökkenti, sőt, épp ellenkezőleg: növeli.
Az erejébe vetett hite és a csoportos
visszacsatolás
hatására magabiztosabb lesz, és biztosabb az
adományában. Ha valami olyasmit mond, ami
nyilvánvalóan hibás, vagy ami a kuncsaftnak
nem mond semmit, azt csak ráfogja arra, hogy ő sem
tévedhetetlen, vagy hogy neki van igaza, csak a kuncsaft
nem elég együttműködő, vagy nem gondol bele elég
mélyen. Számos cold
reading technikát
elsajátíthat anélkül, hogy tudná,
mi az. Hangsúlyozzuk, hogy az önáltatás
nem elmebetegség és nem hülyeség. Csak
annyit jelent, hogy a szkeptikusok számára
gyakorlatilag lehetetlen meggyőzni őt arról, hogy amit
csinál, az nem bizonyíték a pszichikus
képességeire.
Íme egy másik
példa a hamis dilemmára: Az univerzum vagy
véletlenül jött létre, vagy tudatos
tervezés által, de nyilván nem jöhetett
létre pusztán véletlenül. Tehát
tudatos tervező teremtette. Van még legalább
egy lehetőség: az univerzum megtervezettnek látszik,
de nem az. Az univerzum mindig is létezett ilyen vagy
olyan formában, és a mindenkori felépítését
a belső törvényei és változatlan
tulajdonságai vezérelte véletlennek
köszönheti. Ennek a példának egy
változata az az észrevétel, hogy vagy
mindennek van oka, vagy semminek sincs. Még az evolúcióban
az ún. véletlen variációknak
is vannak különböző okai. A logikai csapda más
változata szerint vagy az evolúció igaz,
vagy az intelligens tervezés. Lehet, hogy van egy
intelligens tervező, aki az evolúciót a teremtés
részének szánta.
Más példa: L.
Ron Hubbard az állította, hogy vagy a sejtek
éreznek, vagy pedig a lélek belép a
"spermiumba és a petesejtbe a fogantatáskor"
(Dianetics: 71). Mindkét alternatíva lehet
egyszerre hamis, és úgy tűnik, hogy azok is.
Más
példa: Vagy idegen űrhajót látott a
szemtanú, vagy hazug. Talán csak tévedett.
Egy újabb:
Vagy tényleg elrabolták az idegenek, vagy őrült.
De nem őrült, tehát legnagyobb valószínűséggel
tényleg elrabolták az idegenek. Bárki
csalatkozhat anélkül, hogy őrült lenne.
Egy másik:
Mint szkeptikus, Ön vagy leleplező, vagy kutató.
És hogy hívják azt, aki a saját
kutatásait használja egy állítás
leleplezésére?
Egy személyes
példával zárnék. Egyszer valaki
megkérdezte tőlem: Min alapszik az Ön nagyra
tartott "szkeptikussága"? Tudományos
tényen, vagy valamilyen érzelmi, rejtett indítékon?
További
olvasmányok
