tekintélyre hivatkozás
A tekintélyelv, a tekintélyre való hivatkozás a megtévesztő, nem
a tárgyhoz tartozó érvelés azon esete, amikor a hivatkozott tekintély valójában
nem is tekintély. Ilyen, amikor Einsteinre hivatkoznak valamilyen vallási
nézet igazolására. Einstein a fizika szakértője volt nem a vallásé. De mégha
rabbi is lett volna, Einstein rabbira hivatkozni annak igazolására, hogy
Isten létezik, még mindig egy helytelen tekintélyelvű érv, hiszen a vallás
természeténél fogva ellentmondásos terület. Nemcsak a vallási szakértők nem
értenek egyet egészen alapvető vallási kérdésekben, de sokan egyenesen úgy
vélik, hogy maga a vallás is egy hibás elgondolás. Ha valaki úgy hivatkozik
egy laikusra, mintha szakértő lenne az adott területen, illetve egy ellentmondásos
terület szakértőit idézi, egyaránt nem támasztja alá az állítás helyességét.
Az alaptalan hivatkozás a tekintélyre egy fajtája az eredetre hivatkozó téves
következtetéseknek, amikor egy vélekedést az eredete alapján ítélünk meg,
nem pedig a mellette és ellene szóló érvek alapján. Azért fogadjuk el, mert
tekintélyes embertől ered. Pedig a tekintély is tévedhet.
Még akkor sem helytálló, ha nem egy hanem több tekintélyre történik
hivatkozás. Ha nem a saját szakterületükről van szó, illetve ellentmondásos
a terület, még egy hosszú lista sem bír meggyőző erővel. Bármely ellentmondásos
területen vannak, akik pont az ellenkezőjét állítják. Ha csak azért igaz
a vitatott állítás, mert sok szakértő támogatja, akkor az ellenkezője is
igaz, ami képtelenség. Az igazság vagy hamiság, az észszerűsség vagy az ellenkezője
egy vélekedésnél teljesen független kell legyen attól, hogy kik támogatják,
vagy vetik el.
Egyáltalán nem megalapozatlan tekintélytől idézni, ha mi magunk
nem tudunk megítélni egy állítást. De ilyenkor a terület szakértője kell
legyen az illető, és egy olyan kérdés kell legyen, melyet a többi szakértő
nem tart ellentmodásosnak. Például a fizikában nyugodtan hihetünk abban,
amit egy fizikus állít, ha a többi fizikus is egyetért. Vélhetően azért hiszik
el, mert erős bizonyíték támasztja alá. Az ilyen vélekedésekről is kiderülhet,
hogy téves, de természetes, hogy semmi sem válik igazzá pusztán attól, hogy
kik hisznek benne.
További linkek(angol)
Browne, M. Neil & Stuart M. Keeley. Asking the Right Questions:
A Guide to Critical Thinking (Prentice Hall, 1997).
Carroll, Robert Todd. Becoming a Critical Thinker - A Guide for
the New Millennium (Boston: Pearson Custom Publishing, 2000).
Damer. T. Edward. Attacking Faulty Reasoning: A Practical Guide
to Fallacy-Free Arguments 4th edition (Wadsworth Pub Co, 2001)
.
Kahane, Howard. Logic and Contemporary Rhetoric: The Use of Reason in
Everyday Life, 8th edition(Wadsworth, 1997).
Moore, Brooke Noel. Critical Thinking (Mayfield Publishing
Company, 2000).
