"okos Hans" jelenség
A
tudat alatt küldött jelzés egy fomája. A
jelenség a nevét egy lóról kapta (der
Kluge Hans, az irodalomban Okos Hansként emlegetik), aki
számolást igénylő feladatokra válaszolt
patadobbantásokkal. Ha gazdája, Wilhelm von Osten,
megkérdezte tőle, mennyi 3 meg 2, a ló ötöt
dobbantott a patájával. Úgy tűnt, az állat
megérti az emberi beszédet, és felfog
matematikai fogalmakat. Von Osten 1891-ben vitte Hansot a
nyilvánosság elé. (Hans az időt is
megmondta, és az embereket is meg tudta nevezni*,
de itt csak csodás számolási képességére
szorítkozunk.) Végül Oskar Pfungst jött
rá 1904-ben, hogy a ló finom fizikai jelzésekre
(ideomotoros
tevékenységekre)
válaszol csak, vagy ahogy Ray Hyman mondta "Hans
számára a kérdező tudattalan testtartása
volt a jel, hogy elkezdjen dobbantani, és egy alig
észrevehető fejmozdulatra állt le." (Hyman
1989: 425). Addig egy csapat tudós vizsgálta
Hansot, akiknek meggyőződésévé vált,
hogy semmilyen jelzésről vagy csalásról
nincs szó (Randi
1995: 49), mivel a ló
a gazdája nélkül is majdnem olyan jól
teljesített, mint vele (Schick and Vaughn 1988: 116). De a
tudósok tévedtek.
A
ló csupán egy csatorna volt, amin keresztül az
a kérdező tudtán kívül adott jelzései
visszaérkeztek a kérdezőhöz. A hiba az volt,
hogy a lovat az információ forrásaként,
és nem egy csatornaként kezelték, ami a
kérdező saját üzenetét tükrözte
vissza. (Hyman loc. cit.)
Pfungst észrevette,
hogy ha a helyes választ egyik jelenlévő sem tudta,
akkor Hans sem tudta. Mikor pedig nem látta azt, aki tudta
a választ, nem válaszolt helyesen. Ebből Pfungst
arra következtetett, hogy a ló a vizuális
jelzéseket fogja fel, bármilyen finomak is azok.
Kiderült, hogy von Osten és mások a helyes
választ "a bemutató közben izmaik
megfeszítésével" árulták
el Hansnak. Hans tényleg okos volt, de nem azért,
mert értette az emberi nyelvet, hanem azért, mert a
nagyon finom akaratlan izommozgásokat is észrevette.
És ami még fontosabb, Pfungst rájött
arra, hogy az ember tudattalanul információkat
közöl másokkal finom mozgások formájában,
és hogy ezeket a mozgásokat néhány
állat érzékeli. Csak idő kérdése
volt, hogy a pszichológusok elkezdjék vizsgálni
az emberek közötti nemverbális hatásokat.
(Lásd Robert
Rosenthal 1998)
Az állatok gyakran mutatnak olyan látszólagos nyelvi képességeket, amikkel
valójában nem rendelkeznek. Úgy vélik, az ember is képes pszichikai üzeneteket megérteni,
ha elég fogékony mások akaratlan jelzéseire.
Az "okos Hans" jelenség
már az állatok pszichikus képességeiben
való hitig is elvezetett. James Randi jegyezte fel J. B.
Rhine történetét, aki szerint lova, Lady
Wonder médium
volt, mivel betűtáblákra való koppantásokkal
kérdésekre tudott választ adni (Randi
1995: 143). Rhine
szerint csalásról szó sem volt, és az
egyetlen tartható feltevés a jelenségre,
hogy a lova telepata.
Rhine Lady Wonderjének első tesztjére 1927-ben
került sor. Mikor Rhine két évvel később
visszatért, megállapította, hogy lova
időközben elvesztette telepatikus képességeit
(Christopher 1970: 21). Rhine logikája iskolapéldája
a áldilemmának.
További
olvasnivalók
Candland,
Douglas Keith. Feral Children and Clever Animals: Reflections
on Human Nature (Oxford University Press 1995).
Christopher,Milbourne.
ESP, Seers & Psychics (Thomas Y. Crowell Co. 1970).
Hyman,
Ray. The Elusive Quarry: a Scientific Appraisal of Psychical
Research (Buffalo, N.Y.: Prometheus Books, 1989).
Jay,
Ricky. Learned Pigs & Fireproof Women (Farrar Straus &
Giroux 1998).
Pfungst,
Oskar. Clever Hans: The Horse of Mr Von Osten (Thoemmes
Press 2000).
Randi,
James. An Encyclopedia of Claims, Frauds, and Hoaxes of the
Occult and Supernatural, (N.Y.: St. Martin's Press, 1995).
Rosenthal,Robert.
1998. "Covert Communication in Classrooms, Clinics, and
Courtrooms," Eye on Psi Chi. Vol. 3, No. 1, pp.
18-22.
Sebeoke,
Thomas A. and Robert Rosenthal Sebeoke. editors. Clever Hans
Phenomenon: Communication With Horses, Whales, and People
(New York Academy of Sciences 1970).
Schick,
Jr., Theodore and Lewis Vaughn, How to Think About Weird Things
2nd ed. (Mountain View, California: Mayfield Publishing Company,
1998),
Umiker-Sebeok,
Jean,
and Thomas A. Sebeok. 1981. Clever Hans and Smart Simians: The
Self-Fulfilling Prophecy and Kindred Methodological Pitfalls.
Anthropos 76:89-165.
|
Tudnivalók |
Az oldal 2009. óta nem frissül, de a tartalom továbbra is elérhető. Egyes cikkeket a vallásos emberek sértőnek találhatnak.
|
Albumok |
|
|